Orbán Viktor vereségével és a Tisza Párt győzelmével az Európai Unióban döntően megváltozott a hangulat. Brüsszelben és más európai fővárosokban egy hosszú, az Unió szempontjából vészterhes korszak végét látják. Ebben az időszakban a magyar miniszterelnök egymaga akadályozta meg közös döntések elfogadását, EU-s pénzek kifizetését bojkottálta, állandó bizonytalanságban tartva az Uniót. És mindezt nem a saját hazája érdekében tette, hiszen mindeközben Magyarország az EU egyik legszegényebb és legkorruptabb országává vált.

Nem véletlen, hogy az európai szintű eufória azóta sem ért véget: a hangulatot tovább javította, hogy Budapest végre feloldotta az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós uniós hitel blokádját, így erre a Magyar Péter vezette kormány megalakulásáig sem kellett várni.

Ez nem jelenti azt, hogy az Európai Unió minden gondja egy csapásra megszűnt. Szlovénia intő példa arra, hogy a térségben a politikai bizonytalanság időszaka nem múlt el. Robert Golob ügyvezető kormányfő nem tudott kormányzó többségre szert tenni a márciusi választás után, ezzel megnyílt az út Janez Janša előtt, akinek a korábbi kormányzásairól nem őriz szép emlékeket az EU. Sokat tanult régi barátjától, Orbán Viktortól például arról, hogyan lehet teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozni a közmédiát. Annak sincs túl jó üzenete, hogy Janša leendő kormánya az oroszbarát és NATO-ellenes Resni.ca nevű párt külső támogatásától függhet.

Rumen Radev földcsuszamlásszerű győzelme a múlt vasárnap megrendezett bolgár választáson szintén fejtörést okozott az EU számára. A volt államfő politikai profilját nem könnyű felrajzolni, kiforrott ideológiája nincs. Az EU-hoz fűződő viszonya is kétértelmű: európai elkötelezettségről beszél, miközben Moszkvával kapcsolatban megengedőbb hangot üt meg.

Van-e ok aggodalomra? Sem a leendő szlovén, sem a következő bolgár kormányfő nem tör Orbán babérjaira. Nem építenek nemzetközi hálózatot csak azért, hogy saját hatalmukat már az ország határain túl is érzékeltessék, s ezt részben hazájuk adófizetői pénzéből tegyék. Janša, bármennyire konfliktusos figura, jóval kisebb mozgásterrel rendelkezik Orbánnál: hogy Szlovénia uniós beágyazottsága jóval erősebb annál, mint hogy látványos különutasságot engedjen meg magának.

Radev pedig nem arra készül, hogy Bulgáriát a közösségi döntések tartós szabotőrévé tegye. Inkább arról lehet szó, hogy Szófia keményebben alkudozik majd, de közben az uniós pályán marad.

Ezért is érezhető most valóban új korszak kezdete az Európai Unióban. Nem szűnt meg minden probléma, az euroszkeptikus pártok még nem tűnnek el az európai politikai palettáról, de erősen meggyengült az a politika, amely a közös intézmények megbénítására épült.

Brüsszel azért is óvatos derűlátással tekinthet a jövőbe, mert a mostani, válságokkal teli időszakban aligha lesz még egy olyan állam- és kormányfője az EU-nak, aki önös érdekből mondana le a részben vissza nem térítendő uniós támogatásokról. Ilyen nemzetárulást senki sem engedhet meg magának. És szívből reméljük: nem kerül többé hatalomra olyan vezető az EU-ban, aki túszul akarja ejteni Európát.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 24-én.