Engem aggodalommal tölt el az a temérdek gesztus, amelyet Magyar Péter már miniszterelnöki beiktatását megelőzően Orbán Viktor hatalomból eltávolított pártjának tesz. A Tisza elnökének persze szíve joga parolázni egykori jó barátjával, a kampányidőszakban őt többször pejoratív jelzőkkel illető Gulyás Gergellyel, aki az úgynevezett „kormányinfók” alkalmával számtalanszor bizonyította már képességét a szemrebbenés nélküli hazudozásra.
A saját sérelmeiért Magyar tetszése szerint megbocsáthat. De a fontos törvényhozási tisztségek, illetve bizottsági elnöki posztok odaígérése a választáson csúfosan leszerepelt Fidesz reprezentánsainak: hovatovább a változásra szavazó társadalmi többség arcul köpéseként értelmezhető.
Olvastam az elemzéseket arról, hogy a szóban forgó gesztusok valójában az ellenzékbe szorult politikai formációk szavazótáborának szólnak. Magyar Péter feltehetően azért udvarol a szélsőjobboldal szimpatizánsainak, hogy további ezreket csábítson át közülük a saját pártja zászlaja alá. De közben elfelejti, hogy a parlamenti alkotmányozó többségre szert tett Tisztelet és Szabadság Párt meglehetősen heterogén tábora jelentős részben úgynevezett „opportunista szavazókból” áll: olyan baloldaliakból és liberálisokból, akik saját világnézetüket félretéve voksoltak az Orbán Viktor legyőzésére eséllyel vállalkozó mozgalomra.
A Tisza számottevő „apadásához” vezetne, ha ezek a szociáldemokraták és szabadelvűek a Fidesznek tett látványos gesztusokból azt olvasnák ki, hogy Magyar Péter akár egyfajta „amnesztia” megadására is hajlik a hazánkat tizenhat esztendő alatt kirabló és tönkretevő rezsim főkolomposainak. Arról nem beszélve, hogy Orbán tekintélyelvű rendszere éppen azért ért meg ilyen szép életkort, mert az uniós kabinetek hosszú ideig hasonlóképpen engedékeny módon viszonyultak Európa elárulójához.
Egyébként is hiábavalónak tartok a Tisza részéről minden olyan kísérletet, mely gesztusok révén további szavazók rablására irányul a Fidesz táborából. Orbán Viktor pártjának szélsőjobbra tolódásával politikai vákuum keletkezett a centrumban, s abba már beáramlottak mindazok a mérsékelt konzervatívok, akik egykoron komolyan vették a „polgári Magyarország” hangzatos szlogenjét. A Fidesz fasizálódása pedig mostanra oly mértékben előrehaladt, hogy minden törekvés dacára a Mi Hazánk sem lesz képes Orbán formációját jobbról megelőzni.
Április 12. tanulsága továbbá, hogy hazánkban az erkölcsi szempontok jelenleg felülírják a világnézeti meggyőződést: stabil koalíciót alkotnak egymással azok a bal- és jobboldali választópolgárok, akik egyként elutasítják a korrupciót, a szociális érzéketlenséget, valamint az orosz mintájú államberendezkedést.
Végül nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Magyar Péter nagyvonalúságát Orbán Viktor könnyen gyengeségként értelmezheti, és a Fidesznek juttatott kulcspozíciókat a hatalomba való visszatérésének előkészítésére használhatja fel. Vegyük komolyan a bukott zsarnok kijelentését, melyet a választás estéjén tett: „Mi soha nem adjuk fel!”
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 24-én.
