Eddig egyetlen olyan szembesítő interjú készült, ahol a minap még teljhatalmú Fidesz-tábor prominensei közül valaki valami önazonos és őszinte választ adott a kérdésre.

Ez az interjú Takács Péter troll- és egészségügyi államtitkárral készült a minap, egy pláza mozgólépcsőjén, ahol a kérdésre, hogy „hol a nyolcmilliárd”, Takács úgy reagált: „Anyádban!” Ez a körülbelül tíz másodperc sokkal többet elmondott a tizenhat év után április 12-én romba dőlt NER lényegéről, mint a többi apparatcsik független sajtó előtt zajló, sokórás taktikai tekergése-vekengése. Takács önazonosságát azzal is fokozta, hogy azon melegiben fel is jelentette az interjút készítőt, mivel a pökhendi válaszon bepöccent járókelő-kolléga elmondta mindennek Takácsot.

Innentől a bíróság fogja megítélni, hogy Takácsnak (és a többi NER-esnek) közszereplőként kötelessége-e eltűrni, ha egy plázában fennhangon letolvajozzák. Az más kérdés, hogy Takács is megúszhatta volna az ilyen szituá­ciókat, ha időben tisztázza tisztelt sógora fura ügyét. Vagy az időközben sokórás nyilvános vekengésen túl lévő Szijjártó „nemláttamsemmit” Péter is elmagyarázhatta volna, hogy a Covid idején miért bízták a kínai lélegeztetőgépek beszerzését külön cégekre – az egyikben ült Takács sógora –, majd a vállalatok között a biznisz lebonyolítása után mintegy 8 milliárd forint indult vándorútra, végül a lóvé java és a cég is felszívódott.

Takács pontosan olyan választ adott, ami a NER lényege, az egész jelenetben csak az volt a furcsa, hogy Takács a plázában mozgólépcsőn közlekedett, illetve, hogy azóta nem jött le riport a TV2-n, hogy a videót készítő járókelő egy ismert ukrán sátánista pedofil. Takácsnak is láthatóan szent meggyőződése volt, hogy a társadalom alulképzett, szociálisan megroppant rétegeinek a bulvárhülyítésére alapozott totális propagandaállam nem bukhat meg. Ebben a szisztémában az apparatcsikok természetes ref­lexévé vált, hogy a maradék sajtó, a kevés hírfogyasztó közvélemény nem számít. Ha valami okostojás pufog kicsit valami nyolcmilliárdon, akkor vagy lyukat beszélnek a hasába, ahogy azt Szijjártó tette, vagy elküldik őket a véresbe, mint Takács. Ízlés kérdése; én úgy vagyok vele, hogy Takács leg­alább nem vett el az életemből három órát töküres semmitmondással.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 24-én.