Én még mindig örülök, hogy honfitársaim meggyőző többsége leváltotta áprilisban az Orbán-rezsimet. Reményem szerves része volt az is, hogy eztán másként beszélünk közügyekről. A jövőnkről, sőt gyermekeink jövőjéről. Annak is örülök, hogy a Kossuth téren immár valóságos Országgyűlés ülésezik, szemben a kiüresített, gondolatmentes Fidesz-kétharmaddal. Nagy öröm, hogy a Tisza frakciója, sőt a házelnök is képes ellentmondani, vitázni a saját kormányával. Végre! Semmi rosszat nem látok abban, hogy egy képviselő kiszavaz a Tisza-kétharmadból. Ez csupa demokratikus mozzanat. Nagyszerű.
Reményem egy ponton kicsorbulni látszik, márpedig ez döntő, noha sokan azt hiszik, lényegtelen. Ez pedig a stílus. Az orbáni rémuralom szerves része volt a Bayer Zsolt-i stílus, amely irányt mutatott (elvégre ő Orbán hangja a médiában) a híveknek. Ez a stílus szándékoltan volt durva, ordenáré, Bayer érti önmagát, tudja, mit beszél. Az ő világuk a b.zdmegezés, a k.rvanyádozás, a vérén-taknyán, s a többi. Céljuk előhívni híveikben a mindenkiben benne lakó agresszort, az állatias tempót, amit a kultúrember rövid pórázon igyekszik tartani, ezt nevezik lelkiismeretnek.
Én nem kérek az agresszióból sem fideszes, sem tiszás alapon. Tudomásul veszem, hogy a T. Ház ellenzéki oldalán olyanok ülnek, akiknek a társaságát magamtól sosem keresném. De ők is honfitársaink, itt élnek, és szabad másképpen gondolkodniuk, érezniük. Én azonban nem fogok azonosulni a gyalázkodókkal, a rágalmazókkal, a gyűlölködőkkel.
És ha a Tisza is megtűri, pláne alkalmazza, sőt élvezi ezt a stílust, akkor a Tisza is elveszíti erkölcsi jogát arra, hogy vezesse ezt az országot. Nagy öröm, hogy képesek egymással disputálni, érveket ütköztetni a frakción, a mozgalmon belül. De ha nem képesek ezt kulturált tónusban, európai szellemben gyakorolni, akkor bizony nem méltók a kormányzásra. Akkor a Tisza-többség is csak olyan, mint a Fidesz-többség volt.
