Elment Berend T. Iván. A név, amely évtizedeken át a tudományos tisztesség és a szellemi nagyság jelképe volt, most már csak múlt időben cseng.
Egy tekintélyes professzor, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem volt rektora, tanszékvezetője, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, az MSZMP KB reformpolitikusa, a Magyarország számára új utat tervező Kék Szalag Bizottság tagja, a kaliforniai egyetem iskolát teremtő tanszékvezetője, a nemzetközi történésztársadalom megkerülhetetlen alakja távozott közülünk.
Veszteségünk ennél még több, mert ő egyszerre volt európai Magyarországon és Amerikában, magában hordozta a két világ legjavát, és soha nem felejtette el, honnan indult. Ebből a különleges látásmódból merítette azt a tágas szellemi horizontot, amely egész pályáját meghatározta.
Szerette az életet annak teljes gazdagságában és sokszínűségében. Ugyanakkor hűséggel őrizte az egyetemes nemzeti értékeket – abból a felismerésből, hogy a nemzeti kultúra a világkultúra nélkülözhetetlen építőköve. És amikor ezek az értékek veszélybe kerültek, kiállt mellettük. Tudta, hogy a szellemi ember fegyvere a szó és a példa, és ezt a fegyvert soha nem dobta el.
Munkabírása legendás volt. A fáradhatatlanság, amellyel hajnaltól estig dolgozott, és a frissesség, amellyel évtizedeken át új kihívásokat keresett, példátlan. Ám ami igazán különlegessé tette, az az intellektuális bátorsága volt. Berend T. Iván messzebb látott a jelen homályánál: volt ereje meglátni a jövőt, és nem félt a paradigmaváltásoktól sem, mert hitt a tudás és az értelem időtálló erejében.
Meghalt Berend T. Iván – A Kossuth-díjas történész 95 éves volt.
Távozott a professzor, a rektor, távozott az akadémiai elnök, távozott a tudós – de marad a példamutatás. Marad az a szellemi tartás, amely arra biztat bennünket, hogy a mindennapok kicsinyes gondjai fölé emelkedve higgyünk az értelemben, a becsületben és a jövő alakíthatóságában.
Személyesen a legfájóbb: egy melegszívű, igaz barát hagyott itt minket. Nemzedékek nőttek fel a szavai, a könyvei, de legfőképpen életpéldája mellett. Nem csupán történelmet és közgazdaságtant tanított, hanem igazságkeresést is. Azt az alázatos, kitartó kíváncsiságot, amely nem éri be a kényelmes félmegoldásokkal, és a források mélyére ás akkor is, ha azok kényelmetlen igazságokat rejtenek. A fiataloknak nemcsak a tudást adta át, hanem a kitartó és odaadó munka becsületét is: nála a munka nem teher volt, hanem az emberi méltóság kifejeződése.
Iván munkásságának fénye, egyenes jelleme és emberséges szíve kitörölhetetlen nyomot hagyott mindazokban, akiknek megadatott, hogy személyesen ismerhették, vagy akár csak írásaival találkozhattak. Életműve a tudás és az emberi tisztesség maradandó példájaként áll előttünk; emlékét tisztelettel és hálával őrizzük.
Megjelent a Népszava Kultúra rovatában 2026. augusztus 31-én.
A szerző történelem- és alkotmányjog tanár, Ashburnben, Virginiában.
