A magyarság szövetséget kötött Magyar Péterrel az Orbán-rezsimmel szemben – e szövetség értelmében Magyar Péter feltétel nélküli teljhatalmat kap a magyaroktól, amiért az új miniszterelnök az abszolút filmszínház revansélményével fizet. Bár tizenhat évnyi kontrollálatlan illiberális uralom után a társadalom hatalmas többsége van kiéhezve az elégtételre, a magyarok nem érhetik be a számukra mámoros médiaimpulzusok élvezetével: tényleges, széles körű és mélyreható változást kell elvárniuk.
Emlékezetes, hogy Orbán Viktor a 2010-es országfoglalása előtt mindössze egyetlen ígéretet tett a választóinak: Gyurcsány Ferenc számonkérését. Nos, egyedül ez nem teljesült – helyette megtörtént mindaz, amiről a 2010-es kampányban szó sem volt: megvalósult az állampárti hegemónia kiépítése, a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolása, a jogállam kivéreztetése, a hűbéres oligarchia feltőkésítése és Magyarország Keletre hurcolása. A fideszes tábornak eszébe nem jutott zúgolódni, amikor Gyurcsány Ferencet a börtöncella helyett az Országgyűlés üléstermében látta, mert a politikai reality show mindennapos cselekménye az elégtétel kielégítő élményét biztosította számára – még hálás is volt, amiért az egykor gyűlölt Gyurcsány eljelentéktelenülésének és torgyáni bohózatot idéző nyomorulttá válásának szemtanúja lehet. Azért fontos felidézni mindezt, mert az a veszély, amit a számonkérés tényleges, jogi érvényének a revans médiaélményével való kiváltása jelent, sajnos ma sincs kizárva.
Magyarországon Orbán Viktor kvázi egypártrendszerét, amelyet az ellenzék a maga szakmai és erkölcsi alkalmatlanságának élményével stabilizált, mára Magyar Péter kvázi egypártrendszere váltotta fel, amelyben a nemzeti radikális ellenzék az egykori balliberális ellenzékhez nagyon hasonló szerepet játszik. Csakhogy amíg az illiberális hegemónia a fideszes elit nem titkolt célja volt, amelyhez semmilyen lejárati idő nem tartozott, addig a Tisza egyeduralma elméletileg a polgári demokrácia és a jogállamiság megteremtésének ideiglenes eszköze kellene hogy legyen – de képes lesz-e Magyar Péter politikai értelemben a saját húsába vájni, és visszabontani azt az egyeduralmat, amit az Orbán-rendszer lebontásának céljára elnyert, s a szavazói vajon képesek lesznek-e ellenállni a hatalmi fölény kísértésének, amely a fideszes tábort egy történelmi korszakon át megbabonázta?
A nyolcéves miniszterelnöki és a tizenkét éves képviselői mandátumkorlátozás a fentiekre vonatkozóan mindenképp örvendetes innováció, mert bár annak közvetlen szándéka nyilván Orbán Viktor politikusi karrierjének lezárása és a Fidesz meg a Mi Hazánk elitcseréjének kikényszerítése, hosszabb távon ez a szabályozás Magyar Péter és a tiszás politikusgarnitúra leváltását is jelenti majd. Schiffer András az intézkedés hátterében egyenesen Magyarország destabilizálásának Nyugatról szervezett kísérletét azonosítja, mintha az, hogy Magyar Péternek 2034-ben át kell adnia a kormányzás jogát, meg az, hogy 2038-ban a Tisza Párt jelenlegi képviselőinek tizenkét évnyi szavazógomb-nyomogatás és közpénzköltés után vissza kell menniük a munkaerőpiacra dolgozni és adót befizetni, a magyar államot Szomáliává, Szudánná vagy Jemenné züllesztené. Schiffer András vélekedése szerint a mandátumkorlátozás Nyugaton kitalált módszerét nyilván épp Magyarországon tesztelik, hiszen eddig még semmilyen más államtól nem rendelték meg. De vajon miért érdekelt a nyugati liberális elit egy olyan állam destabilizálásában, amelyik előtt most nyitja meg fejlesztési források eurómilliárdjainak útját, és amelyiknek a rendszerváltásából épp látványosan próbál erőt meríteni a hatalmára törő illiberális kihívással szemben?
Orbán Viktor közösségimédia-felületén a Sándor-palota elé szervezett demonstrációt az „ez a nap az elnökről szól, érte harcolunk”, a „vagyunk, maradunk” és a „maradunk végig” szenvedélyes frázisaival kommentálta, miközben magáról a rendezvényről diszkréten távol maradt, mert az azon részt vevők számát aligha érezte a személyéhez méltónak, és pestiesen szólva nem akarta égetni magát drámaian zsugorodó táborának körében. Gulyás Gergely csakhamar bejelentette, hogy nem égeti tovább magát a Fidesz frakciójának vezetésével, Szijjártó Péter pedig egyenesen a politizálással nem égeti tovább magát, és a kínai BYD óriásvállalatához szerződik – a Fidesz egykori első vonalának politikusai félreérthetetlenül fejezik ki, hogy Orbán Viktor nem a gazdájuk többé. A fideszes politikai tömb szétzuhanásának a fentieknél látványosabb jelei aligha mutatkozhatnának – nem csoda, hogy Ferencz Orsolya és Navracsics Tibor új politikai erő alapítására vonatkozó ambíciója egyre nyilvánvalóbb.
A bukott hatalom roncsának elbomlása olyan rohamosan zajlik, hogy annak üteme talán még Magyar Pétert is meglepi – ez a folyamat pedig hatalomkoncentrációját egyre öncélúbbá, önkorlátozását meg egyre aktuálisabbá teszi. A hivatalban lévő miniszterelnök Orbán Viktor uralma ellen kapott teljhatalmat a magyaroktól, Orbán Viktornak azonban a hazai politikában nemhogy az uralma, de akár a befolyása, sőt már a puszta személye is egyre kevésbé azonosítható. Az új miniszterelnök feladata Magyarország demokratikus közjogi berendezkedésének megalkotása, az államiság új történelmi korszakba való átvezetése, ezzel párhuzamosan a fideszes politikai és gazdasági elit elszámoltatása, valamint számonkérése, a közvagyon lehetőség szerinti visszavétele, végül pedig új választási és pártfinanszírozási rendszer bevezetése a politikai váltógazdaság feltételeinek megteremtésére és önmaga túlhatalmának felszámolása egy széles körű népképviseletre alkalmas, sokszínű pártstruktúra hosszú távú működésének érdekében. Ez nem a hegemón törekvésű Gyurcsány és Orbán hatalomkoncentrációjának útja, hanem az az ösvény, amely a haza nagyjainak csarnokába vezet.
A cikk eredetileg a Magyar Hang hetilap 2026/29. számában jelent meg július 17-én.