Pillantás a kilencedikről

Ha jól emlékszem, leg­alább nyolc éven át tartott a Fidesz-érában az „elmúltnyolc­évezés”. 2010-től jószerivel mást se hallottunk a fideszes potentátoktól, mint a Gyurcsány-korszak emlegetését, afféle epitheton ornansként, egészen a nevetségességig hajszolták túl az emlegetését. Most hasonló cipőben járunk, noha bő egy hónap telt csak el a választások óta, de én már most unom az „elmúlttizenhat”- évezést. Pedig súlyos időszak volt, még akkor is, ha Orbán – a Viktor – kicsit másként emlékezik vissza rá. Az ő leltára teli van pozitív dolgokkal, sőt csak pozitív dolgokra emlékszik. Most ő „okos urak közt játssza a bambát”, hogy stílszerű legyek, de hát nem is kell annyira okosnak lenni ahhoz, hogy visszaemlékezzünk arra, mi minden történt itt 2010 óta.

Szóval én már unom ezt a sztereotip szóhasználatot, de mit tegyünk, ha a leköszönő hatalom és annak szolgái folytonosan eszünkbe juttatják. És nem pusztán maga Orbán, aki mint egy itt felejtett partizán robbantgat, kampányol, emeli magasba saját magát. Talán szólni kellene neki: hé, elvesztetted a választást, ráadásul nagyon, de a környezetében nincs senki, aki szóljon, sőt a friss közvélemény-kutatás szerint nincs is más, aki a haló poraiban vergődő Fideszt vezetné.

Hogy hova tudná ő vezetni a szétesett és szétbeszélő pártot, arra nem tér ki a kutatás, de az kétségtelen, hogy a tizenhat év alatt nem sikerült kinevelnie egyetlen utódjelöltet sem; nem, mert Orbánnak csak hódolókra volt szüksége, aki nem az volt, azt vagy kidobta, vagy összetörte. 

Lásd például Gulyás Gergelyt, aki pedig biztató szereplőként indult: szerény, jól felkészült, a hazugságoktól távol álló politikusként, eladdig, míg nem integrálódott a Fidesz Orbán diktálta világba.

A szélsőjobb felé sodródó, magát örökös miniszterelnöknek képzelő, egykori felcsúti diák hatalma végére szinte csak olyanokkal vette körbe magát vagy engedte országgyűlési képviselőnek, akik folyamatosan emlékeztetnek az elmúlt tizenhat évre.

Itt van például ez a Németh Balázs.

Már a nevét is röstellem leírni, még az a minősítés is felemeli őt, ha azt írom: nem ő a legélesebb kés a fiókban. Talán a bugylibicska is erős túlzás, ha szerepléseit, megszólalásait értékelem. (Ugyan már, dehogy értékelem…) Nos, belőle is parlamenti képviselőt csinált Orbán; csak ő tudja, miért. Nos, ez a Balázs fiú, aki ugye hírhamisítóként híresült el, most hirtelen elkezdett aggódni a sajtószabadságért. Mégpedig annak kapcsán, hogy az MTI levágta a Bóna Szabolcs agrárminiszterrel készült közös fotóról Sulyok Tamás köztársasági elnököt. Gulyás Gergely meg arról beszélt, hogy ilyesmi csak a kommunista időkben fordult elő… (Gulyás úr, tetszik emlékezni rá, amikor ­Lomnici Zoltán legfőbb bírót blőrözték ki?)

Nos: elsőként rögzítsük, hogy nagy hiba volt Sulyok le- vagy kivágása, és helyes, hogy ezt a médiaszolgáltató kivizsgálja. De aligha hihetjük, hogy a távirati iroda az új kormánytól kapott ilyen utasítást. Sokkal valószínűbb, hogy a munkatársak nyúltak a régi gyakorlathoz. Másként: az elmúlt tizenhat év gyakorlatához.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 16-án.