A Hét 1974. évi 2. számában Bóka László irodalomtörténész Arcképvázlatok és tanulmányok című (1962-ben megjelent) könyvéből közöl részletet, mely Karácsony Benő „perújításának” megindulásáról beszél: „… Mostanában kezdik felfedezni – írja –, hogy olcsónak bélyegzett humora, anarchikus cinizmusa megett mély érzésvilág és súlyos problémák rejlettek.” A „perújítás” egyik eredménye az Irodalmi Könyvkiadó gondozásában 1968-ban megjelent ötkötetes Karácsony Benő-sorozat, benne a Tavaszi ballada című novella- és színdarabgyűjtemény. Az utószót író Baráti Pál is megjegyzi, hogy Karácsony Benő műveit egy irodalmi babona „humoros írásoknak tekintette, valamiféle bohóckodásnak, s a két háború között nemcsak tápot adott lekicsinylésüknek, hanem akadályozta értékeinek felismerését is.” Ezekről az értékekről tesz vallomást Huszár Sándor is, amikor A Hétben Méliusz József könyvének méltatása kapcsán Karácsony Benőre is kitér: „… az akkor olcsó lektűrnek tartott műve ma számomra súlyos politika”, és rámutat arra, hogy Karácsony fájó cinizmusa mögött a megtaposott embernek a megaláztatás elleni lázadozása, az entellektüel büszkesége és méltósága áll.
Karácsony Benő műveinek ez az értelmezése időszerűvé tesz egy eddig ismeretlen levelének a közlését. Morvay Zoltánnak, az Erdélyi Könyvbarátok Társasága szerkesztőjének a Napos oldal megjelenését köszöntő levelére írta válaszul és saját megfogalmazásában olvashatjuk benne – akárcsak a Bóka idézte Osváth Kálmánhoz írott levelében – a kritikával folytatott „perének” lényegét: azt, hogy ő „a külső tréfálkozásain túl” is mondani akar valamit. Különben Morvay Zoltán jelentette meg az első Karácsony Benő-kötetet Tavaszi ballada címmel, 1925-ben, az Erdélyi Könyvbarátok Társasága könyvsorozatának második köteteként. Erre utalnak a levél e szavai:
„… ön volt az, aki először figyelt fel rám.” A 1968-as kiadás ennek az első kötetnek a novelláit vette alapul.
A levél közlését végül különösen időszerűvé teszi, hogy a Dacia Könyvkiadó gondozásában épp a napokban jelent meg újból a Napos oldal, mely annak idején megírására is alkalmat adott.
Megjelent A Hét V. évfolyama 12. számában, 1974. március 22-én.
Kedves jó uram!
A Napos oldallal kapcsolatos meleg sorait hálásan köszönöm. Nagy megelégedésének örvendek, s ennek van egy külön oka is: Ön volt az, aki először figyel fel rám s aki méltónak találta bár még törékeny és tapogatózó írásaimat arra, hogy kötetben lássanak napvilágot. Ezért különösen jól esik, hogy szereti a Napos oldalt, hogy meglátta és megérezte benne azt, amit a külső tréfálkozásaimon túl ki akartam hozni belőle.
Kérem, fogadja kedves leveléért őszinte köszönetemet. Nem fogom elmulasztani, hogy ha Vásárhelyt járok, személyesen is felkeresem.
Őszinte híve,
Karácsony Benő
Cluj-Kolozsvár 1937. I.
Karácsony Benő (Gyulafehérvár, 1888. szept. 7. – koncentrációs tábor, 1944): író.
Jogi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1914-ig ügyvédi irodákban dolgozott, majd az I. világháború után kolozsvári ügyvéd. 1924-ben Marosvásárhelyen jelent meg Tavaszi balladák c. novelláskötete, az 1923–24-es évadban játszotta a kolozsvári színház Válás után c. színművét. Fiával együtt a nyilasterror áldozata lett. Írásaiban az erdélyi kisvárosok különc figuráinak életét mutatta be. A polgári társadalmat az erkölcsi elvek alapján bírálta.
Munkái: Pjotruska (r., Kolozsvár, 1927); Új élet kapujában (r., Kolozsvár, 1932); Napos oldal (r., Kolozsvár, 1936); A rút kiskacsa (színmű, Kolozsvár, 1937); Utazás a szürke folyón (r., Kolozsvár, 1940); A megnyugvás ösvényein (r., Bukarest, 1946).