Nem tudom, milyen ősellenzéki-vadliberális, 68-as, kígyóvállú, Willkommenskultur-, LMBTQ- és safespace-hívő hippipártot kéne itt kétharmaddal kormányra segíteni ahhoz, hogy Magyarország végre belássa: az ukrajnai népirtónak nem adunk pénzt. Orbánék istent-embert nem ismerve kapaszkodtak Putyinba, emlékszünk, olaj, gáz, atom és mindenki más le volt tojva. Zdrasztvujtyekultúra. Miután Putyin haragjában fél Európa gázcsövét elzárta, az ukránok hármat felrobbantottak, egyet elzártak, a megmaradó olaj- és gázcsöveket pedig hol ukrán földön oroszok, hol orosz földön ukránok bombázták, és Orbán és Szijjártó és a Mol és a fél „szakma” még mindig a keleti irányt nevezte a legmegbízhatóbbnak, világossá vált, hogy itt nem az oroszokon elérhető némi többletprofit, hanem valami jóval erősebb ok miatt képes egy komplett kormány és iparág megőrülni.
A Putyin által rámért fagyhalált 2022-ben túlélő EU nem azért tiltotta be azon melegében az orosz olajat, mert keres rajta. De Budapestnek-Pozsonynak sem az orosz biznisz megtartását engedélyezték. A Lajtától nyugatra ez az érv nem létezik.
A leválásra kaptunk haladékot, hogy a gyors váltástól ne omoljunk össze.
Idén pedig jelezték, az idő lejárt, és gázügyben már nincs is pávatánc, Putyin felejtős, és kész. Mert egy európai nem ad pénzt ukránok lemészárlására, pont.
Szó se róla, Magyar Péter és Kapitány István is következetesek: a Tisza szintén „a legolcsóbbtól” venné az energiát. Az „orosz energiafüggőséget” csak 2035-re szüntetnék meg, érzéketlenül úgy a legkésőbb 2027-től életbe lépő összuniós tilalomra, mint híveik „ruszkik, haza” rigmusaira. Pedig Ukrajna 2022-es lerohanása után az akkor épp Kapitány István alelnökölte Shell is kivonult Oroszországból. „Amikor meg kell hozni egy nehéz döntést, akkor azt a döntést végre kell hajtani, és például a mi esetünkben nyilvánvalóan Oroszország elhagyása egy ilyen döntés volt” – fogalmazott erről az új szakminiszter idén januárban.
Itt is érik a nehéz döntés.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 15-én.