Nálunk is láttam már őket, a nyugati autópályákon viszont annál gyakoribb a táblával felszerelt fiatal. A táblán általában helységnév szerepel, Graz vagy München, Örebro vagy Cuxhaven. Aki először látja őket, az is menten rájön, hogy az illető fiatalok oda igyekeznek, Örebróba vagy Cuxhavenbe, s meg akarják kímélni az esetleg előzékeny gépkocsivezetőt attól, hogy céltalanul fékezzen, mert úgysem oda tart, ahova az autóstoppos szeretné.
A tábla tehát az útitervről, útirányról, az út végcéljáról vagy valamelyik állomásáról értesít tömören. Mennyivel könnyebb lenne a belepillantás egy-egy ország életébe, ha az út mentén várakozó fiatalok azt írnák rá a táblára, hogy nem most, nem ma, hanem általában merre igyekeznek. Ha a tábla nem helységnevekről tudósítana, hanem az elképzelt holnap célkitűzéseiről, társadalmi koordinátáiról.
Fiatalok állnak az út mentén, Grazba vagy Strassbourgba tartanak, Göteborgba vagy Luzernbe. Sok köztük a hippi, bár sem az NSZK-ban, sem Skandináviában nem olyan elhanyagoltak, mint párizsi elvtestvéreik. Inkább kínosan tiszták, s ettől még kínosabban szakállasak, rikítóak. Koppenhágában például a járdán ültek – fiú lánnyal –, és hosszan, némán szemlélték a szemközti ház homlokzatát, amelyen a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtam semmi szemlélnivalót felfedezni. Lundban vodkát ittak és lemezjátszót hallgattak, Münchenben a Régi Képtárban is találkoztam velük s egy bárban, ahol állatbőrök borították a falakat, s ők, amint a magas székeken szorongtak kocsikerekek és egyéb rusztikus díszek alatt, hátulról akár mind fiúk lehettek volna egyforma farmernadrágjukban, vagy akár mind lányok az egyforma hosszú hajukkal.
Göttingában meghívtak egy diákbulira, már előre megmondták, hogy jól fogózzunk meg, mert italozás közben szélsőséges csoportok és eszmék fognak balról és jobbról összecsapni, de tettlegességre nem kerül sor. Érdekes lett volna, de az egyik fél elmaradt, s így nem politizáltak, s így nem tudtuk meg, melyik maradt el.
Fiatalok Európa bárszékein, autópályáin, útvesztőiben, táblával vagy anélkül, de ha táblával, akkor azon is csak annyi áll, hogy Cuxhaven.
Ha valahol egy tüntetést kifogtunk volna – de nem fogtunk ki hat hét alatt egyet sem. Csak Örebrót fogtuk ki és Luzernt, pedig hogy el tudtam volna képzelni egy táblát, amelyen az áll, hogy XXI. század. És alatta még valami nagyon biztató, nagyon fiatalos.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 17. számában, 1973. április 27-én.
