Magyarország többé nem lesz következmények nélküli ország – ígérte a hivatalba lépő kormányfő.
Sulyok Tamás lemondására szólított fel az Országgyűlés előtt tartott első beszédében Magyar Péter megválasztott miniszterelnök.
Magyar Péter első, az Országgyűlés előtt tartott beszédében azt mondta, ironikus, hogy nem sokkal korábban Sulyok Tamás a nemzet egészének képviseletéről beszélt és két év után elkezdett aggódni a jogállamiságért. Megjegyezte, hogy az elmúlt két év alatt a köztársasági elnöknek mindezt nem tudta megtennie. Nem sikerült akkor sem megszólalni, amikor Orbán Viktor bukott miniszterelnök a fél országot „kiirtandó rovarnak” nevezte, amikor a korábbi miniszterelnök vagy éppen a Kúria elnöke bírókat, művészeket és civileket fenyegetett vagy vegzált, és akkor sem, amikor a gyermekvédelemben tönkretett kiskorú gyermekek mellett kellett volna kiállni.
Emlékeztetett, az sem váltott ki tiltakozást a köztársasági elnök részéről, amikor a most megbukott kormány a titkosszolgálatokat küldte a legnagyobb ellenzéki pártra, vagy amikor a bukott miniszterelnök közpénzmilliárdokból „háborús gyűlöletet” öntött minden magyarra, köztük a gyerekekre is. Azt is felrótta Sulyok Tamásnak, hogy az alkotmányra és a jogállamra ma már oly kényes ügyvédként egyszer sem sikerült megállítania az alkotmányellenes jogszabályokat, vagy akár minimálisan ellentartania a jogi önkénynek. – Vajon hogyan tudná ennyi gyávaság, félrenézés és hazugság után, ennek a gyönyörű nemzetnek az egységét ön megtestesíteni?! Szerintem sehogy, elnök úr, ideje távozni, emelt fővel, ameddig még lehet – fogalmazott.
Beszédének elején a kormányfő azt mondta, ahogy 36 éve, 1990-ben, e falak között Antall József néhai miniszterelnök is utalt rá, gróf Batthyány Lajos és Teleki Pál sorsa, valamint később Nagy Imre miniszterelnöknek a nemzetért vállalt mártírhalála minden magyar kormányfő számára figyelmeztetés, és örök szimbóluma a magyar történelemnek. Úgy fogalmazott, ezért a hazáért az elődök az életüket adták. Magyarország miniszterelnökének lenni szerinte hatalmas politikai és emberi felelősséggel jár, de annak történelmi terhével is, hogy az ő áldozatuk, milliók áldozata, amit a hazáért hoztak, ne legyen, nem lehet hiábavaló.
Közölte, akaraterővel és hazaszeretettel fog dolgozni az év minden napján, a nap minden órájában azért, hogy megfeleljen olyan elődök figyelmeztető példájának, mint Batthyány Lajos, Nagy Imre vagy éppen Antall József.
Tisztesség, bátorság, bölcsesség – miniszterelnökként kellő alázattal ezekben kíván példát venni és tanulni tőlük. Saját bevallása szerint érzi és érti a felelősségét, látta elődei sorsát, és nemcsak a hősökét. Látta azt is, hogyan lehet a miniszterelnöki pozíciót a nemzet szolgálata helyett a hatalom szolgálatába állítani, miként tudja a hatalom lassan maga alá gyűrni az embert, hogyan válhat a politikus fokozatosan saját rendszerének foglyává, és hogyan képes egy politikai közösség elveszíteni a kapcsolatát azokkal az emberekkel, akiktől eredetileg a felhatalmazását kapta.
Értékelése szerint a magyar történelem figyelmeztetés minden miniszterelnök számára arra, hogy a hatalom múlandó, a döntések következményei azonban generációkon át velünk maradnak.
Hangsúlyozta, hogy egy országot fel lehet emelni néhány bátor és tisztességes döntéssel, de le is lehet rombolni önzéssel, gőggel, rövidlátással vagy éppen kevélységgel. Éppen ezért világossá tette az Országházban, a magyar demokrácia és alkotmányosság házában, hogy nem uralkodni fog Magyarországon, hanem szolgálni a hazáját. Felidézte Antall József szavait is, amelyek szerinte kijelölik ennek a szolgálatnak az erkölcsi mércéjét és kötelességét: „Én szolgálok, addig, ameddig a szolgálatom hasznos.” Hozzátette, ezt a legjobb tudása szerint teszi majd addig, ameddig tudja, és ameddig a magyar nemzet igényli.
Kiemelte, nem azért áll most ott, mert különb lenne bárkinél az országban, hanem azért, mert a magyarok milliói úgy döntöttek, hogy változást akarnak. Szerinte az a bizalom, amelyet kaptak, egyszerre megtiszteltetés, súlyos erkölcsi kötelezettség és csodálatos érzés is, mert ezért az országért dolgozni felemelő dolog. Úgy vélte, nincs még egy hely a világon, ahol ennyi tehetség, ennyi kitartás, ennyi fájdalom és ennyi élni akarás sűrűsödne össze egyetlen nemzet történetében. Magyarországot azért nevezte csodálatosnak, mert újra és újra talpra tudott állni akkor is, amikor már sokan lemondtak róla, miközben emberek milliói dolgoznak csendben, tisztességgel, napról napra a családjukért, a közösségeikért és a szeretett hazájukért. Úgy fogalmazott, Magyarország az otthonunk, amely egyszerre tud szívszorítóan szomorú és végtelenül derűs lenni, tele makacssággal, humorral, találékonysággal, szabadságvággyal és hazaszeretettel. „Az otthonunk, a sorsunk, a gyerekeink és az unokáink jövője” – fogalmazott.
Honfitársaihoz fordulva azt mondta, a harmadik Magyar Köztársaság történetében példátlan az az erő, amellyel a magyar emberek a változás oldalára álltak 2026. április 12-én. Példátlannak nevezte az országgyűlési választáson részt vevők számát és a 3 millió 385 ezer rendszerváltó szavazatot is. Hozzátette, példátlan az út is, amelyet az elmúlt két évben Magyarország és a magyar emberek megtettek, amiért köszönetet mondott. Arra kérte az Országgyűlés tagjait az Országgyűlés – vagy ahogy Steindl Imre nevezte, az „alkotmány temploma” – falai között, hogy hallják és értsék meg ezt az akaratot. Szerinte a magyar emberek arra adtak felhatalmazást, hogy lezárják az évtizedek sodródását, új fejezetet nyissanak Magyarország történetében, és ne csak kormányt, hanem rendszert is váltsanak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy újrakezdés nincs megbékélés nélkül, megbékélés nincs igazságtétel nélkül, igazságtétel pedig nincs szembenézés nélkül. Szembenézésre, igazságtételre, megbékélésre és újrakezdésre van szükség, mert ha ezek bármelyike hiányzik, a felhatalmazást adó magyar emberek újra csalódni fognak.
A képviselőkhöz szólva azt mondta, szimbolikus, hogy az Orbán–Gyurcsány-korszak két névadó miniszterelnöke ma nem ül ott a padsorokban, hogy nyíltan és tisztán lehessen beszélni a ránk hagyott örökségükről.
Szerinte nem egyszerűen azért nincsenek jelen, mert pártjuk elveszítették a választást, hanem mert politikailag, emberileg és erkölcsileg is megbuktak. Úgy értékelte, megbukott az a politikai működés, amely folyamatosan egymásból élt, miközben kifosztotta a hazát, egymás ellenében mozgósított, és felélte Magyarország gazdasági, erkölcsi és társadalmi tartalékait. Emlékeztetett arra, hogy huszonkét évvel azután, hogy Magyarország újkori történetének legnagyobb lehetőségét kapta az uniós csatlakozással, az ország mára „felperzselt föld” lett. Állítása szerint kifosztották, szétrabolták, elárulták és megvezették az országot, majd amikor mindezért vállalni kellett volna a felelősséget, a politikai vezetők elsomfordáltak, lemondtak, visszavonultak és mosták kezeiket. Úgy fogalmazott, az, hogy ma nem ülnek ott a parlamentben, pontos látlelete annak a politikai kultúrának, amely évtizedeken keresztül uralta az országot: a felelősség elhárításának, az önvizsgálat teljes hiányának és a következmények nélküli hatalomgyakorlásnak. Hozzátette ugyanakkor, hogy a magyar nép nem fogja megtenni azt a szívességet, hogy hagyja elmaradni ezt a szembenézést.
Orbán Viktor zárt körben már a politikai pályafutásának végéről beszél, a Fideszben névváltoztatáson is gondolkodnak – A leköszönő miniszterelnök tisztában van…
Magyar Péter ezután arról beszélt, milyen országot örököltek. Hárommillió ember él szegénységben, nyolcszázezer nyugdíjas a létminimum alatt, és 400 ezer gyermek nő fel nélkülözésben és társadalmi kirekesztettségben. A leköszönő kormány három hónap alatt összehozta az éves tervezett költségvetési hiány több mint 90 százalékát, miközben a bukott hatalom az utolsó óráiban és napjaiban is megkísérelt ellopni mindent, ami mozdítható. Egy olyan ország képét rajzolta fel, ahol évente több tízezer ember hal meg idő előtt azért, mert az egészségügyet kivéreztették, ahol kilencszázezer embernek nincs saját háziorvosa, és ahol hónapokat vagy éveket kell várni egy vizsgálatra vagy műtétre, miközben az emberek öt évvel rövidebb ideig élnek az európai átlagnál.
Kifejtette, hogy az oktatás a felemelkedés helyett egyre inkább a társadalmi különbségek újratermelődésének eszköze lett, ahol egy gyermek sorsát sokszor már a születése pillanatában a család anyagi helyzete és a lakóhelye dönti el. A felnőtt magyarok fele háromszázezer forintnál kevesebből próbál megélni, miközben az árak elszabadultak, a pénz értékének közel a felét elveszítette, a lakhatás pedig fiatal családok százezrei számára elérhetetlen luxussá vált. A gyermekvédelem sok esetben magára hagyta a legkiszolgáltatottabb gyermekeket, és rengeteg fiatalnak félelemben, megaláztatásban vagy szeretet nélkül kellett felnőnie azokban az intézményekben, amelyeknek biztonságot kellett volna nyújtaniuk számukra.
Tovább mélyül a válság, csaknem 2,9 millió ember lakhatási szegénységben él Magyarországon – Az Európai Unión belül Magyarországon drágult legjobban a lakások…
Szerinte olyan országot örököltek, ahol az állam a saját polgárai helyett egy szűk politikai és gazdasági elit meggazdagodását segítette elő, miközben ezermilliárdok tűntek el alapítványokból, a Magyar Nemzeti Bankból (MNB), túlárazott és felesleges beruházásokkal, valamint politikai klientúrák zsebében. Magyarországot az Európai Unió legkorruptabb tagállamának nevezte, ahol 20 ezer milliárd forintra becsülik azt a vagyont, amelyet az elmúlt másfél évtized rendszere kivont és ellopott a magyar nemzet közös szolgálatából, a magyar emberek zsebéből, a magyar gyerekek és idősek asztaláról. Hozzátette, hogy 8 ezer milliárd forintnyi uniós forrás vált elérhetetlenné a korrupció és a jogállam szándékos leépítése miatt, pedig ez a magyar emberek pénze, amelyből kórházak, iskolák, utak és vállalkozások fejlődhettek volna. Egy olyan országot örököltek, ahol a politika tudatosan fordította a magyarokat a magyarok ellen, családokat, barátságokat és közösségeket szakítva szét a gyűlöletre, félelemre és állandó uszításra épülő hatalomgyakorlással. Azt mondta, végül egy olyan ország maradt utánuk, ahol emberek milliói veszítették el a hitüket abban, hogy Magyarország még lehet igazságos, emberséges, közös hazája minden magyarnak.
Az elmúlt két évtized politikájáért egy szűk hatalmi elitcsoportot leszámítva az egész ország súlyos árat fizetett – folytatta Magyar Péter, hangsúlyozva, hogy
ezt az árat megfizették „a fideszes érzelmű honfitársak, a Mi Hazánkra szavazók, a baloldali választópolgárok” és azok is, akik kiábrándultan hátat fordítottak a politikának.
Úgy fogalmazott: ki kell mondani, hogy ami történt, az nem a magyar emberek hibája. Szerinte a magyar emberek éppen most bizonyították be, hogy szemben az őket irányítókkal, ez az ország képes a megújulásra, a józanságra, valamint a szabadság és az igazság iránti vágy és igény megfogalmazására. Hozzátette, hogy „a tudósok, újságírók és véleményformálók által sokszor leírt és hibáztatott” magyar nép jóval bölcsebb, demokratább és hazaszeretőbb, mint saját politikai elitje, amely az elmúlt évtizedekben cserben hagyta őt.
Kifejtette, hogy miközben a jobb- és baloldali politika foglyul ejtette, egyben életben is tartotta egymást, folyamatosan egymás ellen mozgósították saját táboraikat, valójában kölcsönösen fenntartották egymás politikai rendszerét. Világossá tette, hogy minden politikai oldalnak szembe kell néznie a saját felelősségével. A volt kormánypárti képviselőknek és a fideszes hatalmi elitnek szerinte hosszú utat kell majd megtennie ehhez a szembenézéshez, amelynek csak az első lépése lesz annak felismerése, hogy vezetőik személyes és erkölcsi értelemben is milyen károkat okoztak. Úgy vélte, a valódi szembenézés akkor jön majd el, amikor az a kérdés is feltehetővé válik, hogyan engedhette az egykori polgárjobboldal ezt a károkozást. Hozzátette ugyanakkor, hogy az Országgyűlésből kihullott, valaha volt ellenzéknek is van elszámolnivalója azzal kapcsolatban, hogyan tartotta sokszor fontosabbnak saját politikai túlélését a haza jövőjénél.
„Nem is egyszerűen csak szakadék, hanem generációs ellentét, generációs feszültség van ma Magyarországon” – A fiataloknak elegük lett az Orbán-kormány…
A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a demokráciát nem a valaha volt ellenzék bontotta le, ugyanakkor hosszú éveken át megelégedett a következmények nélküli ellenzékiséggel, miközben Magyarország egyre mélyebb és súlyosabb válságba sodródott. Szerinte a magyar nép nem olyan elitet és nem olyan politikát érdemel, mint ami sorsául jutott az utóbbi évtizedekben. Közölte, hogy a Tisza képviselői ezért megfogadják: lezárják azt a történelmi korszakot, amely újra és újra egymással fordította szembe a magyar embereket. Arra vállalnak közös kötelezettséget, hogy Magyarországon újra erősebb lesz az, ami összeköt, mint ami elválaszt, és hogy a magyarok újra megtanulnak egy nemzetként gondolni önmagukra akkor is, ha különböző helyről jöttek, különböző tapasztalatokat hordoznak, vagy más politikai közösségre szavaztak.
Arról is beszélt, hogy megfogadják: a következő években a bizalom, az emberség és a közös hazaszeretet nyelvét fogják erősíteni az országban. Szerinte a közéletet újra az együttműködés, a kíváncsiság, az egymás iránti tisztelet és a közös felelősség érzése kell hogy áthassa, hogy Magyarország végre minden magyar ember közös otthona legyen, ahol mindenki érezheti, hogy helye van a nemzetben. Kijelentette, hogy minden magyar ember méltóságát tiszteletben fogják tartani, azokét is, akik őket támogatják, és azokét is, akik más politikai közösségben hittek, mert a nemzethez való tartozás közös sorsot, közös nyelvet, közös történetet és közös felelősséget jelent.
A kormányfő hozzátette, olyan országot akarnak építeni, ahol a politika újra képes reményt, biztonságot és közös célokat adni az embereknek. Egy olyan Magyarországról beszélt, ahol a családok, barátok és közösségek ismét képesek beszélgetni egymással, meghallgatni egymást, és együtt örülni annak, hogy ugyanahhoz a hazához tartoznak. A képviselőkhöz fordulva azt mondta, hogy a szembenézés után, de csak utána, igazságtételre van szükség. Az igazságtételt a demokratikus újjáépítés egyik alapfeltételének nevezte, amelynek része annak kimondása, hogy Magyarország nem építhet új korszakot elhallgatott bűnökre, eltitkolt szerződésekre, magánérdekek szolgálatába állított közvagyonra és következmények nélkül hagyott hatalmi visszaélésekre. Hangsúlyozta, hogy a magyar embereknek joguk van tudni, hogyan működött az elmúlt évtizedek hatalmi rendszere, milyen döntések vezettek oda, hogy a nemzet közös vagyonának jelentős része egy szűk politikai és gazdasági elit kezében koncentrálódott, hogyan lett a közpénzből magánvagyon, az állami vagyonból politikai befolyás, a közbeszerzésből hűbéri rendszer, a koncessziókból pedig kiváltság. Ezért közölte, hogy az új Országgyűlés megalakulását követően az elsők között nyújtják be a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatalról szóló törvényt. A kormányfő szerint ez a hivatal a 2026-os rendszerváltás egyik legfontosabb intézménye lesz. Feladata az lesz, hogy feltárja az elmúlt 20 év közvagyont érintő visszaéléseit, kivizsgálja a korrupciós és vagyonkimentési konstrukciókat, segítse a büntetőeljárásokat, és minden törvényes eszközzel fellépjen a jogellenesen megszerzett közvagyon visszaszerzéséért. Hangsúlyozta, hogy a hivatal nem a kormány alá rendelt politikai eszköz lesz, hanem autonóm, független állami szervként működik majd, amely kizárólag az Országgyűlésnek tartozik beszámolással. A függetlenségét, szakmaiságát és átláthatóságát azért nevezte fontosnak, mert az igazságtétel csak akkor lehet hiteles, ha maga az intézmény is jogállami alapokon áll.
Kifejtette, hogy a hivatal fel fogja tárni az állami közbeszerzések rendszerét, a koncessziós szerződéseket, az alapítványokba kiszervezett közvagyont, az állami beruházások túlárazásait, az uniós forrásokkal való visszaéléseket, a Magyar Nemzeti Bankhoz kötődő pénzügyi konstrukciókat, a tao-rendszer pénzmozgásait, a magántőkealapok és az offshore hátterű konstrukciók szerepét, valamint minden olyan ügyletet, amelynél felmerül a közvagyon sérelmének, a hivatali visszaélésnek, a hűtlen kezelésnek, a pénzmosásnak, a költségvetési csalásnak vagy a vagyonkimentésnek a gyanúja.
A Tisza-kormány könnyedén visszaveheti a 35 éves sztráda- és hulladékkoncessziókat, a kaszinók nehezebb ügynek tűnnek – A sztrádák esetében már…
Magyar Péter közölte, hogy ahol büntetőjogi felelősség merül fel, ott a hivatal a nyomozó és igazságszolgáltatási szervek munkáját fogja előkészíteni és támogatni. Ahol polgári jogi úton lehet visszaszerezni vagyont, ott kártérítési, jogalap nélküli gazdagodási, fedezetelvonási és vagyonzárolási eljárásokat kezdeményez majd; ahol külföldre vitték a vagyont, ott nemzetközi jogsegélyt és együttműködést vesz igénybe; ahol pedig állami szerződések, koncessziók vagy alapítványi konstrukciók sértik a közérdeket, ott jogi úton támadja meg ezeket.
– Aki azt hiszi, hogy politikai kapcsolat, párthűség, személyes lojalitás vagy régi hatalmi védelem felmentést adhat a törvénysértések, a visszaélések, vagy a közvagyon elleni cselekmények következménye alól, az súlyosan téved.
Magyarország többé nem lesz következmények nélküli ország – fogalmazott. Ami a nemzeté, annak a nemzet szolgálatában kell állnia, amit jogellenesen vittek el, azt törvényes úton vissza fogják szerezni, amit eltitkoltak, azt nyilvánosságra hozzák, amit pedig elkövettek, azt kivizsgálják és bemutatják. Akik felelősek, számot fognak adni a tetteikről, mert szerinte ez az igazságtétel lényege. Ezután arról beszélt, hogy az elmúlt években közjogi intézmények tucatjai veszítették el a függetlenségükbe vetett társadalmi hitet és bizalmat, vagy azért, mert eljátszották azt, vagy mert soha nem is gondolták komolyan. Úgy fogalmazott, kiüresítették a fékek és ellensúlyok rendszerét, és magára hagyták a nemzetet a bajban. Ezért a magyar demokrácia és alkotmányosság házában felszólította azokat a közjogi méltóságokat és intézményvezetőket, akik az elmúlt rendszer politikai kiszolgálóivá váltak, vagy mindig is azok voltak, hogy legyen bennük egyszer bátorság szembenézni a saját felelősségükkel, és álljanak félre Magyarország demokratikus megújulásának útjából. Arra szólította fel őket, hogy mondjanak le még ma, de legkésőbb május 31-ig.
A miniszterelnök a képviselőkhöz fordulva Magyar Péter ezután arról beszélt, hogy ha túl lesznek a szembenézésen és az igazságtételen, akkor megbékélésre van szükség. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nyílt, vérző sebű áldozatoktól nehéz kérni a megbékélés munkáját, márpedig az előző két évtized áldozatainak sora hosszú: sok honfitárs számára az állam ma kiszolgáltatottságot és nem védelmet jelent, sokan segítséget kértek, de csak hallgatást kaptak, bíztak az intézményekben, azok mégis cserbenhagyták őket.
Úgy fogalmazott, a megbocsátás nem felejtés, és valódi megbékélés nem születhet kimondatlan fájdalmakra, elhallgatott bűnökre és feldolgozatlan, elvarratlan sebekre. Szerinte nem lehet új korszakot nyitni, ha nincs szembenézés azokkal, akiket a magyar állam cserben hagyott, megalázott vagy magukra hagyott. Ki kell mondani, hogy sok honfitárssal elfogadhatatlan történt, ezért Magyarország miniszterelnökeként, frissen megválasztott és felesküdött magyar miniszterelnökként bocsánatot kért a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon, majd a Szőlő utcai áldozatoktól is, valamint a magyar gyermekvédelmi rendszer minden áldozatától: azoktól, akik ma még gyermekek, és azoktól is, akik már felnőttként hordozzák magukban mindazt, amit velük tettek, és amit a magyar állam elmulasztott megakadályozni. Azt üzente nekik, hogy nincsenek egyedül, Magyarország mostantól nem fordítja el a fejét. Hangsúlyozta, az állam kötelessége, hogy megvédje a rábízott gyermekeket, és ez a kötelesség nem tűr halasztást, magyarázkodást vagy politikai mellébeszélést. Magyarország miniszterelnökeként bocsánatot kért mindazoktól is, akik az elmúlt évtizedekben azt tapasztalták, hogy az állam nem egyformán védi és nem egyformán tiszteli saját polgárait. Bocsánatot kért a honfitársaktól az előző évtizedek elvesztegetett lehetőségeiért, a korábbi kormánypárti politikusok által elszenvedett megaláztatásokért, a leszakadás újratermelődéséért, és azért, hogy túl sok gyermek úgy nőtt fel Magyarországon, hogy kevesebb esélyt kapott az életben pusztán azért, mert máshová, másmilyen családba született. Bocsánatot kért azoktól a civilektől, tanároktól, újságíróktól, egészségügyi dolgozóktól és közéleti szereplőktől is, akiket megbélyegeztek, meghurcoltak vagy ellenségként kezeltek azért, mert fel merték emelni a hangjukat, ki mertek állni az elesettek mellett, kritikát fogalmaztak meg, vagy csak más véleményt képviseltek.
A kormányfő szerint az elmúlt évek legsúlyosabb bűne az volt, hogy a politika szándékosan szembefordította a magyart a magyarral.
Úgy fogalmazott, családokat, barátságokat és közösségeket szakított szét a gyűlölet, a megbélyegzés és az állandó uszítás, emberek millióit taszították a félelem és a lelki bizonytalanság állapotába. Gyerekek nőttek fel állandó politikai gyűlöletkampányok közepette, idős emberek rettegtek a jövőtől, a háborútól, egymástól és a szomszédaiktól. Egy egész ország lelkiállapotát mérgezte meg az a politika, amely cinikusan játszadozott a mesterséges félelemkeltéssel. A magyar állam ilyet többé nem tehet a saját polgáraival, soha többé, és április 12-én ez a korszak egyszer és mindenkorra lezárult.
Úgy értékelte, a magyar történelemben ritkán adódik olyan pillanat, amikor egy nemzet ilyen világosan és ilyen erővel dönt a változás mellett. Szerinte a magyar emberek most saját maguknak adtak történelmi esélyt, ezt az esélyt pedig kötelesség megőrizni, és jól sáfárkodni vele. Arra kérte mindazokat, akik bizalmat szavaztak nekik, hogy tanuljanak közösen a múlt hibáiból: ne hagyják magukra a politikusokat a politikával, figyeljék őket, kérjék számon rajtuk az ígéreteiket, vitatkozzanak velük, és soha ne engedjék, hogy bárki visszaéljen azzal a felhatalmazással, amelyet ők adtak.
Végül a nemzet újraegyesítésének hatalmas munkájáról beszélt. Arra kérte a magyar embereket, kopogjanak be egymáshoz, nézzenek egymás szemébe, és találják meg, mi köti össze őket. Látogassák meg azt a szomszédot, barátot vagy családtagot, akivel évek óta nem tudnak politikáról beszélni anélkül, hogy abból sértettség vagy harag ne legyen.
Ezúttal ne meggyőzni akarják egymást, ne újabb politikai vitát akarjanak nyerni, hanem próbálják megérteni egymást. Mondják el egymásnak, hogy attól még, hogy más pártra szavaztak, ugyanúgy szeretik ezt a gyönyörű országot, ugyanúgy biztonságot szeretnének a gyerekeiknek, és ugyanúgy békés, működő, tisztességes, emberséges országban akarnak élni.
Magyar Péter szerint újra kell tanulni a közös nemzetben élés legegyszerűbb szabályait: lehet egymással vitatkozni úgy, hogy közben senki nem akarja eltörölni a másikat a föld színéről, kiírni a nemzet egészéből és testéből. Lehet politikai nézetkülönbségek mellett is közös hazában gondolkodni, és lehet egyformán szeretni Magyarországot úgy is, hogy közben teljesen mást gondolnak a világról és a politikáról. Úgy fogalmazott, a nemzeti megbékélés nem egyetlen törvényen, beszéden vagy választási győzelmen múlik, hanem azon, hogy a magyar emberek képesek lesznek-e újra bizalommal fordulni egymás felé, feltételezni egymásról a jó szándékot, meghallgatni egymást anélkül, hogy rögtön árulót vagy ellenséget látnának a másikban, és közös történetként tekinteni Magyarországra. A miniszterelnök hozzátette, hisz abban, hogy erre képesek lesznek, sőt a magyar nemzet egy emberként vár ennek a közös történetnek az elkezdésére.
Arról beszélt, hogy a rövidesen megalakuló Tisza-kormány minden magyar kormánya lesz.
Kijelentette, céljuk az, hogy minden magyar ember valódi polgára legyen ennek a hazának: ne csak a gazdagok, a befolyásosak vagy a politikailag hűségesek, hanem mindenki, aki ebben az országban él, dolgozik, gyermeket nevel, adót fizet, remél és jövőt szeretne magának. A haza nem kiváltság, hanem közös otthon, és a magyar államnak végre minden ember felé ugyanazzal a tisztelettel, ugyanazzal a méltósággal és ugyanazzal a felelősséggel kell fordulnia. Számára a szabad Magyarország azt jelenti, amit Ady Endre úgy fogalmazott meg: „minden ember fenség”. Ez szerinte azt jelenti, hogy ebben az országban minden ember számít, és minden magyar embernek joga van ahhoz, hogy úgy érezze: a magyar állam érte is dolgozik, őt is védi, és az ő méltóságát is tiszteli.
A miniszterelnök ezután sorra vette azokat az embereket, akikért szerinte dolgozniuk kell. Polgárnak nevezte a sükösdi tamburás kisfiút, aki talán most jár először Budapesten és a világ legszebb épületében, és aki ugyanazzal a kíváncsisággal néz erre az országra, mint bármelyik nagyvárosi gyermek. Hangsúlyozta, hogy érte is dolgozni fognak, mert neki is a legjobb iskola, a legjobb tanár és ugyanaz az esély jár a boldogulásra.
Polgárnak nevezte a nevelőotthonból megszökött Martint is, akit szerinte túl sokszor hagyott magára az állam, és akire vigyázni kell. Kijelentette, érte is dolgozni fognak, mert joga van ahhoz, hogy biztonságban, szeretetben és méltóságban élhessen és növekedhessen. Polgárnak nevezte azt a négygyermekes édesanyát is, aki hónapról hónapra számolgatja, mire jut még pénze a fizetéséből, miközben dolgozik, nevel, remél és helytáll. Hozzátette, érte is dolgozni fognak, mert az ő munkája ugyanúgy életben tartja ezt az országot, mint bárki másé.
Magyar Péter szerint polgár az az idős férfi is, aki 40 év tisztes munka után nem akar mást, csak nyugalmat, biztonságot és egy kis megbecsülést élete végén. Polgár az a nyugdíjas asszony is, aki arra vágyik, hogy ne kelljen többé választania a gyógyszer, az élelmiszer vagy a fűtés között. Hangsúlyozta, hogy értük is dolgozni fognak.
Kijelentette, polgár az a vidéki gazda is, aki generációk óta műveli ugyanazt a földet, és polgár az a fiatal vállalkozó, aki hisz abban, hogy tisztességes munkával Magyarországon is lehet jövőt építeni. Hozzátette, értük is dolgozni fognak. Polgárnak nevezte azt a tanárt is, aki minden nehézség ellenére még mindig hisz a pedagógusi hivatásban, valamint azt az ápolót, aki éjszakáról éjszakára emberek életéért dolgozik. Ugyanígy polgárnak nevezte a rendőrt, a tűzoltót, a mentőst és a szociális munkást is, akik akkor is szolgálják az országot, amikor sokszor maguk sem kapják meg a kellő megbecsülést. Közölte, hogy értük, mindannyiukért dolgozni fognak. Hangsúlyozta, hogy polgár a határon túli magyar is, aki ugyanúgy ehhez a nemzethez tartozik, bárhol éljen a világban, és polgár az a fiatal is, aki külföldre kényszerült, de minden hazatelefonáláskor fájdalommal és szeretettel gondol Magyarországra. Értük is fog dolgozni az új kormány. Számára polgár az is, aki szabadon gondolkodhat, szabadon vállalkozhat, szabadon gyakorolhatja a hitét, és akit sem a világnézete, sem a származása, sem a szerelme, sem a politikai véleménye miatt nem érhet hátrány. „Minden magyar emberért fogunk dolgozni” – fogalmazott.
A képviselőkhöz fordulva kijelentette: a haza nem lehet és nem lesz kevesek kiváltsága, mert „a mi csodálatos hazánk” minden magyar ember közös otthona. Hangsúlyozta, hogy újrakezdésre van szükség, és lépésről lépésre, tégláról téglára fogják újjáépíteni mindazt, amit az elmúlt évtizedek leromboltak: az államot, a bizalmat, a közszolgáltatásokat, a tisztességes versenyt, a nemzeti összetartozást és a reményt.
Magyar Péter szerint olyan Magyarországot kell építeni, ahol a szegénységben élő honfitársaknak újra esélyük lesz a felemelkedésre, és ahol egyetlen gyermek sorsát sem pecsételi meg az, hogy hova született, milyen családból jön, vagy az ország melyik településén nő fel. Olyan országot ígért, ahol az idősek megbecsült polgárként élhetik életük utolsó éveit, ahol a nyugdíj újra biztonságot jelent, és ahol egy élet munkája után senkinek sem kell választania a fűtés vagy az élelmiszer között.
Ami az egészségügyet illeti, a kormányfő kijelentette, olyan Magyarországot akar építeni, ahol az egészségügy időben érkező segítséget jelent, ahol az ember sorsáról szakemberek – lehetőleg szakvizsgázott szakemberek -, működő kórházak, elérhető háziorvosok, megbecsült ápolók és orvosok gondoskodnak. Az oktatás kapcsán arról beszélt, hogy a bölcsőde, az óvoda és az iskola újra a felemelkedés kapuja lesz, ahol a dadus, az óvónő és a tanár megbecsült ember, a gyermek nem statisztika, a tudás nem kiváltság, és ahol egy szegény családba született tehetséges fiatal előtt is nyitva áll az út a boldogulás felé. Magyar Péter hangsúlyozta, hogy olyan Magyarországot akarnak építeni, ahol a gyermekvédelem valóban védelmet jelent. Közölte, fel fogják tárni az elmúlt évek gyermekbántalmazási ügyeit, megerősítik a gyermekvédelmet, és világossá teszik, hogy a gyermekek biztonsága a magyar állam egyik legfontosabb kötelessége.
„Amit ma gyerekvédelemnek neveznek, az nem véd, hanem árt” – Ahhoz, hogy a bicskei történet, és a Szőlő utcai kegyetlenkedés kiderült, kellett a nyilvánosság, és…
Zuhanórepülésbe kapcsolt a szociális szféra, a NER családbarát Magyarországán teljes kudarcot vallott a gyermekvédelem – A gondozásra szoruló idősek, illetve a…
A külföldön élő magyarokról azt mondta, olyan országot kívánnak építeni, amely újra hazavárja őket, ahol százezrek érezhetik úgy, hogy érdemes hazatérniük, mert itthon is lehet biztonságban élni, gyermeket vállalni, otthont építeni és jövőt tervezni. Hozzátette, a külföldre költözött honfitársak a magyar nemzet élő részei maradnak, akikre az ország a közös jövő részeként számít.
Lélektani határ feletti számban vándoroltak ki a magyarok, a szándék a fiatalok körében egyre erősebb – Történelmi magasságok.
A gazdaságról kijelentette, olyan Magyarországot akarnak építeni, ahol a munka ismét tisztes megélhetést biztosít, ahol a bérek lépcsőnként felzárkóznak az európai szinthez, az adórendszer igazságosabbá és kiszámíthatóbbá válik, a vállalkozások energiáját pedig a fejlődés, az innováció és a munkahelyteremtés köti le. Hozzátette, olyan gazdaságot akarnak, amelynek gyarapodásából végre a magyar családok is részesülnek.
Kármán András közölte, hogy 2026-ra pótköltségvetést állítanak össze, a jövő évit pedig más alapokon fogják megtervezni
A leendő pénzügyminiszter elmondta,…
A kormányfő élesen bírálta az elmúlt évek gazdaságpolitikáját is. Úgy fogalmazott, százmilliárdok mentek el olyan külföldi beruházások támogatására, amelyek Magyarországot egyszerű összeszerelő és beruházási övezetként kezelték. Szerinte a profit fontosabb lett az embernél, a természeti környezetnél és a helyi közösségek biztonságánál, amit a leköszönő kormány nemcsak hagyott, hanem támogatott is. Hozzátette, voltak vállalatok, amelyek úgy viselkedtek Magyarországon, mintha rájuk nem vonatkoznának ugyanazok a szabályok, mint a magyar állampolgárokra vagy cégekre, és ezt azért tehették meg, mert a leköszönő kormány ezt lehetővé tette, sőt büszke volt rá. Az új kormány ennek véget vet, és olyan Magyarországot építenek, ahol minden beruházó tiszteletben tartja a törvényeket, a környezetet, a munkavállalókat és a helyi közösségek biztonságát. Olyan országot fognak építeni, ahol a közpénz újra közpénz, a közvagyon újra a nemzet vagyona lesz, és ahol senki nem gondolhatja többé, hogy politikai kapcsolatokkal, párthűséggel vagy személyes lojalitással megszerezheti azt, ami minden magyaré. Olyan országot ígért, amelynek újra van becsülete Európában és a világban, amely nem sodródik ki a saját maga által választott szövetségi rendszerekből, nem hajbókol idegen érdekek előtt, és nem keveri össze a szuverenitást a magányossággal.
Kapitány István számít az NKA-s botrányhoz hasonló ügyekre az energetikai szektorban is
Hangsúlyozta, hogy Magyarország helye Európában van, és erős, megbecsült, saját érdekeit világosan képviselő, európai Magyarországot építenek. Közölte, a nemzeti önrendelkezés kormánya lesznek, helyreállítják Magyarország nemzetközi hitelességét, újjáépítik a szövetségi kapcsolataikat, és hazahozzák azokat az uniós forrásokat, amelyek a magyar embereket és a magyar vállalatokat illetik meg. Úgy fogalmazott, ki kell mondani: Szent István országa nem átjáróház, nyitottak minden ember felé, aki békével, tisztelettel és együttműködési szándékkal érkezik, de azokkal szemben, akik kihasználni akarják az országot, befolyást, kiszolgáltatottságot vagy függőséget akarnak építeni Magyarországon, a leghatározottabban fel fognak lépni. Kijelentette, Magyarország újra valóban szuverén ország lesz, és az is marad.
Ezt nevezte a működő és emberséges Magyarországnak. Működőnek, mert az állam végre elvégzi a dolgát: gyógyít, tanít, véd, közlekedést szervez, biztonságot ad, esélyt teremt, és pontosan elszámol a rábízott vagyonnal. Emberségesnek, mert nem felejti el, hogy minden döntés mögött emberi sorsok vannak: gyermekek, szülők, idősek, betegek, dolgozók, tanárok, ápolók, rendvédelmi dolgozók, szociális munkások, vállalkozók, gazdák, diákok, külhoni és külföldön élő magyarok.
A képviselőkhöz fordulva azt kérte, akár a kormánypárti, akár az ellenzéki frakcióban ülnek, értsék meg a mögöttük álló választás üzenetét és történelmi súlyát. Különösen nagy felelősséget tulajdonított a kétharmados többséggel rendelkező kormánypárti frakciónak. Úgy fogalmazott,
a magyar történelemben túl sokszor fordult elő, hogy egy politikai közösség összekeverte a választási győzelmet az erkölcsi és politikai tévedhetetlenséggel, de ezt a hibát nem szabad elkövetniük. Ezért saját hatalmukra is korlátként tekintenek.
Kitért arra is, hogy elindítják Magyarország alkotmányos rendszerének átfogó felülvizsgálatát annak érdekében, hogy soha többé ne alakulhasson ki az eddigiekhez hasonló mértékű hatalmi koncentráció az országban. Meg fogják erősíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét, helyreállítják az intézmények, a valódi intézmények függetlenségét, és kezdeményezni fogják a miniszterelnöki ciklusok számának korlátozását. Szerinte egy demokratikus országban a hatalomnak mindig korlátok között kell működnie, mert a szabadságot nem elég kivívni, meg is kell védeni a mindenkori hatalomtól.
Külön kérte saját képviselőtársait, hogy mindennap úgy lépjenek be „ebbe a házba”, hogy másfél-két évvel ezelőtti önmaguk is büszke lehessen rájuk.
Arra kérte őket, emlékezzenek arra az emberre, aki nemrég egy pulttal kiállt egy térre, sokszor bizonytalanul, sokszor félelemmel, de mégis elszántan, mert adott még egy utolsó utáni esélyt ennek a csodaszép országnak. Emlékezzenek arra is, mit éreztek akkor, amikor reménytelennek látták a magyar közéletet, és amikor azt gondolták, hogy 2026 után talán már nem is lesz maradásuk ebben a csodaszép országban. Hangsúlyozta, minden döntésüknél legyen ott ez az emlék, és vegyék körül magukat olyan emberekkel, akik erre minden egyes nap emlékeztetik őket, mert a hatalom első kísértése mindig az, hogy elfeledteti, honnan hova indultak, és kikért vállalták mindezt.
Hozzátette, az ellenzéki képviselőtársaknak is óriási felelősségük van, amellyel szembe kell nézniük, van egy ügy, amely mellett nem mehetnek el szó nélkül: Ágh Péter mandátuma. Magyar Péter úgy véli, a politikus mandátumának körülményei túlmutatnak egyetlen választókerületen. Úgy fogalmazott, olyan politikai machináció jelent meg ott, amely méltatlan a magyar demokráciához, és amelyet a magyar közéletből végleg ki kell és ki is fognak vezetni. Hangsúlyozta, Észak-Vas polgárainak nincs okuk a félelemre, semmiféle politikai retorzió vagy hátrány nem érheti őket, érdekeik valóban képviselve lesznek az Országgyűlésben akkor is, ha a magyar demokrácia és jogállam védelmében világosan kimondják: manipulatív, piti, jogellenes választási módszerekre nem lehet jogállamot és demokráciát építeni.
Magyar Péter választási csalással vádolja a fideszes Ágh Pétert, új megméretést akar a vasi 2. számú egyéni választókerületben – Ágh Péter április 12-én…
Különösen súlyosnak nevezte, hogy ebben a kampányban ugyanott egy olyan ember magyarságát is kétségbe vonták, aki felvidéki születése ellenére, vagy éppen azért, ugyanennek a magyar nemzetnek a tagja, mint bárki más a Parlament üléstermében. Ezt a megjegyzését Lázár Jánosnak címezte. A kormányfő szerint Strompová Viktória története arra figyelmeztet, hová vezet, ha a politika újra és újra meg akarja mondani, ki tartozhat a nemzethez és ki nem. Úgy fogalmazott, ennek a korszaknak is véget vetnek, illetve április 12. már véget vetett.
A fideszes képviselőkhöz fordulva azt mondta, most a kisebbségbe szorult, csalódott, sok esetben bizonytalan állampolgárok politikai képviseletét jelentik az Országgyűlésben, amit tiszteletben tartanak. Hangsúlyozta, a választás eredménye világos felhatalmazást adott a kormányzásra, de ettől nem válik kevésbé fontossá az a több millió magyar ember, aki más politikai közösségben hitt, más döntést hozott, és más jövőt képzelt el Magyarországnak. Szerinte őket elsősorban a Fidesz képviselői képviselik, miközben a nemzet újraegyesítéséhez rájuk is szükség van.
Magyar Péter közölte, hogy Magyarország tiszta lappal indulásához közös érdek az elmúlt húsz év bűneinek feltárása és az ügynökakták nyilvánosságra hozatala. Ugyancsak közös érdeknek nevezte a közvagyon sorsának feltárását és a Nemzeti Vagyon-visszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítását. Hangsúlyozta, ez nem egyetlen politikai oldal ügye, hanem annak feltétele, hogy végre minden magyar lássa, milyen döntések születtek, kik hozták meg és hajtották végre ezeket, kik jártak jól velük, és kit milyen felelősség terhel. Jelezte, kiemelt jelentősége és történelmi súlya lesz annak, hogy az ellenzék milyen álláspontra helyezkedik, és hogyan szavaz az ügynökakták, a közvagyon sorsának feltárása, valamint a Nemzeti Vagyon-visszaszerzési és Védelmi Hivatal ügyében. Egy közbeszólásra reagálva megjegyezte: „Nem, az ÁVH az már volt, képviselő úr.”
Ezért arra kérte a fideszes képviselőket, legyenek ellenfeleik, ha úgy látják helyesnek, és legyenek szigorú bírálóik, ha hibáznak, de legyenek partnereik abban, hogy Magyarország végre tiszta, átlátható és minden magyar közös országa legyen.
Úgy fogalmazott, aki ma ellenzékben ül, annak is lehet történelmi szerepe: megmutatni saját választóinak, hogy a vereségből nem újabb gyűlölet, hanem felelős, alkotmányos, hazafias ellenzékiség is születhet.
A honfitársaihoz és a magyarokhoz fordulva felidézte, hogy 1990-ben, az újkori magyar demokrácia születésekor, a szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésének első napján egy 88 éves, Amerikába emigrált idős ember sétált fel erre a pulpitusra, hogy a képviselőkhöz szóljon. Varga Bélának hívták, és ő volt az 1946-os, a kommunizmus előtti utolsó szabadon választott nemzetgyűlés egykori elnöke. Magyar Péter szerint Varga Béla intő szavai ma éppen olyan aktuálisak, mint akkor voltak: – Az emberi szabadság nem körülmény, hanem feladat. A bilincsek lehullásával együtt jár a magunkra, magunk által szabott emberi kötelesség. Nehezebb olykor szabadnak, mint rabnak lenni.
Magyar Péter azt mondta, történelmi pillanatban áll a képviselők előtt, és történelmi pillanat előtt áll Magyarország is. Szerinte
a magyar emberek április 12-én úgy döntöttek, hogy saját kezükbe veszik a sorsukat, és egy világnak tanítják meg, hogy a szabadság nem főnév, hanem ige: legyőzhetetlen, alkotó, felemelő cselekvés, amelynek semmi sem állhat az útjába.
Ezért köszönetet mondott minden magyar embernek.
Hozzátette, Varga Béla figyelmeztetése szerint a szabadság önmagában nem garancia semmire, sőt súlyos felelősség: felelősség a hazáért, egymásért, és azért, hogy milyen országot hagynak a gyermekeikre. – Rajtunk múlik, hogyan élünk azzal a szabadsággal, amit a magyar nemzettől most kaptunk ajándékba. A szabadságot most munkává kell alakítanunk, a reményt működő, újra működő intézményekké, a bizalmat törvényekké, a felhatalmazást szolgálattá, a győzelmet pedig jobb, emberségesebb hétköznapokká. Ha ezt megtesszük, akkor néhány év múlva, nemcsak azt mondhatjuk el, hogy leváltottuk ezt a korszakot, hanem azt is, hogy felépítettünk egy olyan országot, amelyben végre mindenkinek jó élni, jó dolgozni, gyermeket nevelni és jó magyarnak lenni, alázattal, szolgálattal és közös munkával fogunk ezért dolgozni minden egyes nap. Honfitársaim! Isten áldja Magyarországot, Isten áldjon meg minden magyart itthon és szerte a nagyvilágban – zárta beszédét.
Magyar Pétert megválasztották miniszterelnöknek, 12 év után újra kitűzték az Országházra az EU-s zászlót – Percről percre – Forsthoffer Ágnest simán…
Megjelent a Népszava Belföld rovatában 2026. május 9-én.
