Nem belépett ugyanabba a folyóba, hanem ki sem lépett belőle. Fotó: Magyar Péter/Facebook
Magyar Péter a visegrádi országok pozsonyi találkozóján megismételte Orbán Viktor egyik legfontosabb brüsszeli állítását: szerinte Magyarországnak azért kell napi egymillió eurót fizetnie, mert megvédte az Európai Unió közös határát. Az Európai Unió Bíróságának jogerős ítélete mást mond. A bírságot nem a határkerítésért és nem általában az illegális bevándorlás feltartóztatásáért szabták ki, hanem azért, mert Magyarország éveken át tudatosan nem hajtotta végre a menedékkérők jogait és a kitoloncolás szabályait védő 2020-as ítéletet.
A különbség alapvető. Határt védeni minden uniós tagállamnak joga és kötelessége. A menedékkérelem benyújtásának tényleges ellehetetlenítése, a kérelmezők eltávolítása, valamint annak megtagadása, hogy a fellebbezés elbírálásáig az országban maradhassanak, nem határvédelem, hanem az uniós és nemzetközi menekültjog megsértése.
A luxembourgi bíróság 2024. június 13-án 200 millió euró átalányösszeg és napi egymillió euró megfizetésére kötelezte Magyarországot. Az ítélet a napi bírságból 900 ezer eurót a menekültügyi eljárásokhoz kapcsolódó jogsértésekhez, 100 ezer eurót pedig a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésének szabályaihoz rendelt. A testület „példátlanul és rendkívül súlyosnak” nevezte, hogy a magyar kormány szándékosan kivonta magát a közös uniós menekültügyi politika alkalmazása alól.
A pozsonyi találkozón Andrej Babiš cseh miniszterelnök fenntartás nélkül megismételte Magyar értelmezését. Azt mondta, Orbán Viktor kerítése „megmentette Európát”, az Európai Unió Bírósága pedig ezért bünteti Magyarországot. Az örökölt bírságot abszurdnak nevezte. Ezzel Babiš nem a tényleges ítéletre reagált, hanem arra a politikai történetre, amely összemossa a fizikai határvédelmet a menedékjog leépítésével.
Robert Fico szlovák miniszterelnök általánosabb politikai támogatást adott. Azt hangsúlyozta, hogy a V4 korábban is olyan igazságokat mondott ki, amelyeket mások nem akartak hallani, és kijelentette, hogy a visegrádi együttműködés „újra él”. A bírság konkrét jogi alapját azonban ő sem cáfolta.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök arról beszélt, hogy Lengyelország a keleti határán gyakorlatilag nullára csökkentette az illegális határátlépéseket, és az uniós költségvetésnek el kell ismernie a külső határt védő országok erőfeszítéseit. Ez politikailag közel áll a szigorú határvédelemhez, de Tusk nem mondta, hogy a magyar bírságot a kerítés vagy a határ őrzése miatt szabták ki.
A találkozón részt vevő Micheál Martin ír miniszterelnök – Írország tölti be az EU soros elnökségét – arra szorítkozott, hogy csökken a menedékkérelmek száma, és a kérdésről folytatják az egyeztetést. Nem támogatta nyilvánosan a magyar kormány követelését, és nem igazolta a büntetés Magyar által előadott okát.
A 2024-es ítélet hátterében egy 2020-as döntés állt, amely kimondta, hogy Magyarország rendszerszerűen korlátozta a nemzetközi védelemhez való hozzáférést. A kormány ahelyett, hogy teljesítette volna az ítéletet, fenntartotta a jogsértő gyakorlat lényegét. A bíróság szerint ezzel a menedékkérők jogain túl a többi tagállamot is károsította, mert rájuk hárította az eljárások és a védelem pénzügyi terhét, felrúgva a tagállamok közötti szolidaritást.
Az egymillió eurós napi tétel ezért nem egy határzár ára, hanem kényszerítő bírság egy végre nem hajtott jogerős ítélet miatt. A magyar kormány akkor is fenntarthatná a déli határ ellenőrzését, ha közben biztosítaná a menedékkérelem beadásának valós lehetőségét, az egyedi eljárást, a jogorvoslatot és az embertelen bánásmód tilalmát.
Magyar Péter Pozsonyban elismerte, hogy az uniós bíróság a korábbi magyar szabályozásban jogsértést állapított meg, ugyanakkor közölte: kormánya nem enyhít a jelenlegi rendszeren, és a V4 segítségével akarja megértetni az uniós intézményekkel, miért tartja igazságtalannak a bírságot. Ezzel nem csupán egy Orbán-kormánytól örökölt jogvitát vállalt át, hanem annak politikai nyelvét is. Orbánhoz hasonlóan a V4 csoportosulást akarja felhasználni, hogy a jogsértés fenntartása mellett se büntessék tovább.
A sajtótájékoztatón Magyar azt is különleges lehetőségnek nevezte, hogy a pozsonyi várban magyarul szólhat, majd azt mondta: „konkrét dolgokról egyeztettünk, és nem bülbül nyelven beszéltünk”. A szokatlan kifejezést nem magyarázta meg. A szövegkörnyezet alapján feltehetően az üres vagy díszes diplomáciai mellébeszélés elutasítására célzott, nem nevezte meg azonban, kinek a beszédmódjára utal.
Egy többnemzetiségű csúcstalálkozó házigazdájánál az ilyen tisztázatlan, lekezelően hangzó fordulat önmagában is diplomáciai kockázatot teremt, különösen azért, mert közvetlenül a magyar nyelv pozsonyi használatáról szóló mondata után hangzott el. Nyilvános szlovák kormányzati tiltakozásról egyelőre nem érkezett hír.
A pozsonyi csúcson a résztvevők tudatosan azokra a kérdésekre összpontosítottak, amelyekben látványos egyetértést lehetett mutatni. A visegrádi országokat megosztó ügyek, mindenekelőtt Oroszország ukrajnai háborúja és az ahhoz fűződő eltérő politika, háttérbe szorultak. A migráció ebben a helyzetben ismét alkalmas közös politikai nyelvnek bizonyult.
A találkozó legfontosabb magyar belpolitikai fejleménye ezért nem az, hogy a V4-ek szigorúbb határvédelmet akarnak. Hanem az, hogy az új magyar miniszterelnök ugyanazzal a félrevezető retorikával érvelt, mint Orbán Viktor: aki számon kéri a menedékjog betartását, az szerinte a határvédelemért bünteti Magyarországot. A bírósági ítélet szövege alapján ez az állítás tényszerűen nem igaz.
Minden megszólalásig hasonlít arra, amikor a menekültügy kapcsán Orbán elkezdte az Európai Uniót vádolni, s Brüsszelből felépített egy ellenségképet. Magyar Péter szorosan Orbán nyomában jár. Aki tud olvasni a jelekből, és az elmúlt tizenhat évet Magyarországon töltötte, lehetnek sejtései, mi következhet ebből.
