Szeptember 3-a, este, Kecskemét, Tekó (Technika Háza), Tisza-sziget-rendezvény. Régen látott tömeg: középkorú (és idősebb) középosztály, fiatalok alig. A vendég: Ligeti Miklós. A zsúfolt teremben – mintha egy befutott celebet várnának – felturbózott érdeklődés, az előadó iránti leplezetlen szimpátia. Érezhető: itt szeretik, rá szavaz(ná)nak.
Ligeti perfekt jogtudó. Vérprofi. Azzal kezdi: nincsenek érzelmei, nincs lelkiállapota, erről most ne is faggassák. Prezentációja összeszedett, magabiztos, nagyvonalú, meggyőző. Jórészt ismerős is, sokszor sokfelé taglalta már.
Legfeljebb ilyen mondatok lephetik meg közönségét: „A NER-ben a legnagyobb kegy a büntetlenség ígérete volt. Hogy a gazdagodást, ami a korrupció révén volt elérhető, büntetlenül meg lehet úszni. (…) A NER-ben szokássá vált, hogy a Matolcsy-klán és az Orbán-klán ügyeiben nem nagyon indulnak vizsgálatok, vagy ha mégis, akkor azok elhalnak. Például a jegybanki alapítványok, ez a háromszáz milliárd forintnál is több kárt okozó buli, ez a sikkasztási, hűtlen kezelési ügy már 2025 januárja óta a hatóságok előtt van, a kérdés, hogy azóta miért nem sikerült a közvagyonnak legalább egy részét visszaszerezni, és gyanúsítottként meghallgatni többek között a kecskeméti Neumann János Alapítvány vezető testületi tagjait is. Adja magát a feltételezés: itt bizony bűnpártolásért vagy mulasztásban megnyilvánuló hivatali visszaélésért azokat is felelősség terheli, akik nem tették a dolgukat a felderítésben, és így hozzájárultak, hogy ez a súlyos bűncselekmény eddig megúszható volt. (…) Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni: a 2000-es és a 3000-es kormányhatározatokban mit dokumentált magáról a NER.”
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 37. számának Páratlan oldalán 2026. szeptember 11-én.
