Eredménytelenül zárultak hétfőn a Cotroceni-palotában zajló tárgyalások az államfő és a pártvezetők között, így a legvalószínűbb forgatókönyv továbbra is a jelenlegi, a parlament által leváltott, ügyvivő kabinet hivatalban maradása. 

Ez az „ex lex” állapot (olyan jogi űr, amikor egy adott kérdésre, helyzetre vagy jogviszonyra nincs érvényben lévő, azt kifejezetten szabályozó törvény), bár nem összehasonlítható a 3harminchét évvel korábbival, de bizonytalanságában, jövőkép nélküliségében, egy régi történetet juttatott eszembe.

1989. december 22-én, röviddel azt követően, hogy Nicolae és Elena Ceauşescu a fehér helikopter fedélzetén elhagyta a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának épületét, a „szabaddá lett” román televízióban a maratonira nyúlt „élő forradalmi közvetítés” elején, Dinescu mellett megjelent az ismert színész, Ion Caramitru, aki híressé vált az idő előtt bekapcsolt mikrofonban elhangzott mondatáért, amelyben azt tanácsolta Dinescunak, tegyen úgy, mintha dolgozna.

Ez lett a romániai politikai élet gyakran visszatérő vezérmotívuma, mint a jelen helyzetben is.

Az államfő úgy tesz mintha dolgozna, időnként konzultációra hívja az uniópárti parlamenti alakulatok vezetőit, akik mintha lázasan törekednének egy elfogadható kompromisszum megkötésére, felmondják előre begyakorolt szövegeiket.

Pedig a helyzet nem is olyan bonyolult, ha Seneca nyomán feltesszük a klasszikussá vált latin kérdés: cui prodest („kinek áll érdekében”) módosított változatát: „kinek mi áll érdekében”?

A PNL-USR politikai sziámi ikrek számára létkérdés, hogy minél tovább maradjanak kormányon Bolojan vezetésével, ne válasszák szét őket, különben egyikük elpusztulhat, nagy valószínűséggel az USR.

Ennek előfeltétele, hogy a szociáldemokratákat kizárják minden megoldási kombinációból, mert tudják, nélkülük nincs parlamenti többség, csak a szélsőségesek támogatásával lehetne elfogadtatni azokat a törvényeket, amelyek elengedhetetlenek az országos helyreállítási tervben (PNRR) fennmaradó források lehívásához.

Miközben pártpropagandájuk mindenért a PSD-t okolja, még az előrehozott parlamenti választásokat is belengetik, pedig tudják, az csak az AUR malmára hajtja a vizet.

A PSD számára, miután belelovalta magát Bolojan leváltásába – és bár sikeres bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta, de ügyvivő kormányfőként ő fungál továbbra is –, nem maradt más megoldás, mint eljátszani az ellenzéki szerepet.

Ezzel ugyan meghosszabbítja az ügyvivő kormány létezését, de lehetőséget ad bizonyítani, hogy kizárólag a szociáldemokraták védik a kisjövedelműek és a nyugdíjasok érdekeit, és ezért nem szavazzák meg az új közalkalmazotti bértörvény tervezetét.

Az RMDSZ vezetői, miután belátták, hogy jó ideig ábrándozva hiába javasolták az eredeti koalíció visszaállítását, most szerintük egy átmeneti „fegyverszüneti kormány” jelenthetné az egyetlen megoldást az ország számára.

Ehhez olyan miniszterelnököt kell találni, aki képes mindegyik féllel szóba állni, és fenntartani az egyensúlyt a következő három-öt hónapban.

Ezekután joggal lehet kérdezni, miért utasították el zsigerből Eugen Tomac, majd Adrian Veștea javaslatait?

A kiszivárgott információk szerint Mikike államfő a hétfői konzultáció során, bár ráutaló magatartást tanúsított, expressis verbis nem mondta ki: Ilie, tégy úgy, mintha dolgoznál – de ne a Victoria téri palotában!

Megjelent A Tanácsos Weboldalán 2026. július 14-én.