Bár haladónak nem mondható hagyományainkhoz híven most sem vagyunk ott a futballvilágbajnokságon, drukkolni azért mindig van kiért. Sokan csodálták a Zöld-foki Köztárdaság csapatának emberfeletti helytállását, a norvégok nagy menetelését, és persze a nagy „öregeketí”: Lionel Messit, Cristiano Ronaldót, vagy éppen a horvát válogatott játékosát, Luka Modricot. Nekünk, immár negyven éve, az marad, hogy mások sikeréért szoríthassunk.

2018-ban sem voltunk ott a világbajnokságon, de akkor legalább Orbán Viktor azt hazudta, hogy az akkor kiválóan szereplő horvátok sikerének mi magyarok is részesei vagyunk. „Magyarország mindig a Duna menti futballkultúra része volt, ezért a horvátok sikere persze a horvátoké, de egy kicsit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is” – mondta akkor Orbán.

Mondjuk, ezt addig is sejtettük, csak nem tudtuk ennyire frappánsan megfogalmazni. Hogy mi is a Duna menti futballkultúra részei vagyunk. Másképp passzolunk, másképp vezetjük a labdát, mint azok, akik nem a Duna mentén teszik ugyanezt. És nálunk a félmagas beadás is félmagasabb, mint másutt. A középkezdés meg sokkal közepebb.

Naná, hogy a horvátok sikereiben is benne voltunk. Ezért építettünk annyi stadiont, hogy ők kijuthassanak a világbajnokságra, Azért toltuk számolatlanul a közpénzt a futballba, hogy a horvátok futballja jobb legyen, mint a miénk.

Sajnálatos módon akkori miniszterelnökünk – nyilván a vele született szerénységből kifolyólag – nem említett néhány aprónak tűnő, ám nem elhanyagolható részletet. Hogy nemcsak a horvátok sikereiben vagyunk benne, de mindenki máséban is.

Picasso ugyan mindmáig nem köszönte meg nekünk, hogy megtanítottuk festeni, de ez csak idő kérdése, meglesz az is, visszamenőlegesen. És a Rolling Stones is hálás lehet nekünk: ha Matolcsy György nem hoz létre nemzeti bankos alapítványokat, vagy teszem azt, Rogán Antal nem helikopteren utazik második felesége barátnőjének lakodalmába, Szijjártó nem ápol bokacsattogós barátságot Lavrov orosz külügyminsizeterrel, talán sose születik meg a Satisfaction.

És benne vagyunk a Holdra szállásban, a nagy tudományos felfedezésekben, benne vagyunk mindenben, ami jó. Csak szeretünk szerényen a háttérbe húzódni, mert nekünk magyaroknak, nem szokásunk a sikereinkkel kérkedni,

A tangót is mi találtuk fel, de nem mondjuk. Úgyis tudja mindenki, akkor meg minek dicsekedjünk.

Egyedül a korrupció nem magyar találmány, ebben nem is vagyunk világelsők, mindössze az Európai Unióban állunk a dobogó legtetején…

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. július 13-án.