Dübörög a rendszerváltás: Semjén Zsolt egyelőre még doktor, de már nem fővadász. (A szebb napokat látott Nimród vadászújságot viszont még fegyver- és tettestársa, Kovács Zoltán főszerkeszti, legalább is az impresszum szerint. Vajon a Fidesz-KDNP notabilitásai, élükön Polt Péter AB-elnökkel, továbbra is az állami erdőkben vadászgatnak? És az elszámoltatásuk kiterjed-e majd arra is, hogy megfizették-e az ott leterített vadak trófeáinak az ellenértékét? Csak azért, mert – ha meg emlékszünk – egy korábbi elszámoltató, Keller László már a kérdésfeltevésbe is belebukott: túlságosan közel merészkedett vele az egykori jobb- és baloldal közös szívcsakrájához.)

Komolyabbra fordítva a szót: a Fidesz helyzete sem szívderítő, de azt a szituációt, amelybe a kistestvér KDNP került, még légüres térnek is csak erős túlzással lehet nevezni.

A „kereszténydemokraták” létezését eddig is csak az a perverz konstrukció indokolta, amelyben ők szállították és terítették az egyházak megvásárlására szánt közpénzt, cserébe pedig begyűjtötték a hívők (egy részének) szavazatait, a papok és lelkészek (szerencsére szintén csak egy részének) aktív közreműködésével. Pénzosztás már nincs: az egyháznak nincs többé szüksége rájuk, a társadalomnak meg eddig sem volt.

A magyar nagyegyházak és a nagypolitika szimbiózisa – bár a keresztény hit és a kölcsönhatás biológiai lényege alapján találóbb lenne a parazitizmus kifejezés – hitéleti szempontból kifejezetten kártékony és kontraproduktív volt. Nem csupán azért, mert prostituálta a hatalommal elvtelenül, pénzért együttműködő katolikus és protestáns közösségeket, hanem azért is, mert tizenhat éven át hatékonyan akadályozta, hogy az klérus(ok)nak szembe kelljen nézniük az egyházon belüli pedofília jelenségével és áldozataival – cserébe az előbbiek sem igazán kérték számon a hatalom pedofil és egyéb gazemberségeit, amelyek aztán az Orbán-kormány bukásához, a gazdatest hirtelen és váratlanul gyors elhalásához vezettek.

Hogy mit kezd a Tisza-kormány a túlságosan nagyra pumpált egyházi intézményrendszerrel és annak finanszírozási igényével, az valószínűleg nincs az első száz megoldandó nemzeti sorskérdés között. De bármit is kezd vele, olyan forgatókönyv biztosan nem létezik, amelyben a tényleges tagság és – méginkább – szavazótábor illetve társadalmi bázis nélküli KDNP-re továbbra is szükség lenne a politikai és az egyházi felépítmények közötti közvetítéshez. Az új miniszterelnök a piaristáknál végzett, sokkal jobban ismeri az egyházak gondolkodását, mint a de facto vallástalanként felnőtt, a KISZ-t is megjárt Orbán: neki nem kell egy segédcsapat, hogy szót értsen a katolikusokkal, mint ahogy (csak a példa kedvéért mondjuk Tarr Zoltán korábbi református lelkész révén) a nem, vagy kevésbé korrumpálódott protestánsokhoz is közvetlen kapcsolata van.

A KDNP létezése és „politikája” (az a tevékenység, amit ők politikának hívtak, pedig a közügyekhez és a közérdekhez még érintőlegesen sem volt köze) túlságosan sokba került a magyar társadalomnak. Drágán felújított, de üresen kongó templomokkal, bőkezűen támogatott, de a társadalmi különbségeket bővítetten újratermelő szegregált iskolákkal, és általában a keresztény tanítás hitelvesztésével fizettünk azért, hogy Orbán, Kövér és a többi gyakorló posztkommunista a külvilág előtt „Európa keresztény DNS-ének” hazudhassa magát. Tevékeny részesei voltak a rendszer kirekesztő, szegényellenes, bosszúálló, arrogáns politikájának, mindannak, ami definitíven ellentétes a kereszténységgel, illetve azokkal az indokokkal, amelyekkel a keresztények politikai szerepvállalását magyarázni szokták.

Maga Semjén, aki ennek a hitből, erkölcsből, értékekből gúnyt űző álpolitizálásnak az emblémája volt, nem fog többé Orbán Viktorral Kossuth-nótázni a pártszövetség eredményváróján, és arra is minimális az esély, hogy valaha még a parlamentben kelljen találkozni vele. A szellempártja képviselői még ott vannak, de két dolgot ők is biztosra vehetnek: most kerültek be utoljára, és magát a kereszténydemokráciát is hosszú időre kiírták a magyar politikatörténetből.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 22-én.