Graham Allison az egyik legjobb amerikai geopolitikus és „nagystratéga”. Az új érdekszférákról szóló esszéjével márciusban, Kínával kapcsolatos nézeteivel pedig legutóbb A romlás princípiuma című bejegyzésemben foglalkoztam.
Most – legnagyobb megdöbbenésemre – Donald Trump győzelemhez vezető „rejtekút”-járól írt (ő tulajdonképpen a katonai konnotációjú „lopakodó” jelzőt használja, de nekem jobban tetszik a heideggeri „rejtekút”, már csak azért is, mert az amerikai alkotmány-televényben ugyanúgy eltűnik és a járatlanba vész minden út, mint ahogy a favágók és erdőkerülők által ismert erdei utak is belevesznek a rengetegbe).[1] Valószínűleg azért is, mert harvardi kollégái foglalkoznak részletesebben ezzel a dologgal.
Mivel Allison cikke szabadon letölthető, akit közelebbről érdekel a dolog, annak ajánlom, hogy figyelmesen olvassa el, beleértve a linkeket is.
Én most Fareed Zakaria szeptemberi (!) „egyszerűsített desztillációját” idézem[2], a paywallos Washington Postból:
Azzal, hogy nem hajlandó elkötelezni magát a békés hatalomátadás mellett, Trump elnök sokakat felzaklatott, akik attól félnek, hogy nem fogja átadni a hivatalát akkor sem, ha veszít – és talán még erőszakhoz is folyamodhat. Az ijesztő valóság az, hogy rendelkezésére állnak törvényes és alkotmányos módszerek is, amelyek lehetővé teszik számára, hogy hatalmon maradjon akkor is, ha nem nyeri meg a szavazást.
Az elnökválasztás rendszere bonyolult, mivel nem úgy tervezték, hogy közvetlenül demokratikus legyen. Az alkotmány az államokat szólítja fel arra, hogy válasszák meg az elnöki elektorokat, akik majd összegyűlve megválasztják az elnököt. Idővel az államok olyan törvényeket hoztak, amelyek értelmében az egyes államokban népszavazással döntenek arról, hogy kik legyenek az elektorok. De ezek törvények csupán, és nem bírnak alkotmányos kényszerítő erővel.
Most képzeljük el az alábbi szcenáriót a választás hetében: Trump november 3-án vezet, de Joe Biden a következő napokban teret nyer; a republikánusok jogi kifogásokat emelnek a több tízezernyi postai szavazat miatt, a demokraták pedig viszontkereseteket nyújtanak be. A zűrzavarra való tekintettel az egyes államok törvényhozó testületei úgy döntenek, hogy ők maguk választják meg az elektorokat.
Itt a gond. A kilenc billegő, azaz kétesélyes államból nyolcnak republikánus törvényhozása van. Ha egy vagy több ezek közül úgy dönt, hogy a szavazás káoszba fúlt és tele van szabálytalanságokkal, ők szabhatják meg, kik a legitim elektorok, amelyek republikánusok lesznek.
A demokraták tiltakoznak, és pereket indítanak. A szóban forgó államok némelyikében demokrata kormányzók vagy államtitkárok a saját maguk által kiválasztott elektorokat küldhetik Washingtonba. Ez csak növelni fogja a zűrzavart, és nagyon is lehet, hogy részét képezi a republikánus tervnek. Amikor a kongresszus január 6-án összeül, hogy összesítse az elektori szavazatokat, kifogásokat fognak emelni bizonyos elektorok legitimitása ellen. A kongresszus republikánus tagjai belegyeznek abba, hogy a vitatott államokat ne vegyék számításba. Ez bebiztosítja, hogy egyik jelöltnek sem lesz meg a 270 elektori szavazata.
Ez esetben az alkotmány a képviselőházra bízza, hogy szavazatával döntse el az elnökválasztást. De úgy, hogy minden államnak csak egy szavazata lehet. Ha a jelenlegi arányok maradnak, akkor 26 állam delegátusai republikánusok, 23 állam delegátusai pedig demokraták [3] (egy államban döntetlenre állnak), úgyhogy a vége az lesz, hogy újraválasztják Trumpot. Trumpnak semmi mást nem kell tennie, mint hogy elfogadja ezt az alkotmányosan támadhatatlan végeredményt. (Le a kalappal Tom Rogers és Tim Wirth előtt, akik írtak erről a kérdésről.)
Trump pontosan átlátja az eseményeknek ezt a láncolatát. Hónapok óta megkérdőjelezi a postai szavazatokat, hangsúlyozva, hogy csak a választás éjszakáján elvégzett összesítés lehet érvényes.
Ahhoz, hogy ez a forgatókönyv érvénybe léphessen, az államok republikánus pártjainak a győzni akarása erősebb kell hogy legyen annál az igénynél, hogy mindenki meghallgatásra találjon. A közelmúlt eseményei arra utalnak, hogy a legtöbben meg fogják kötni ezt az üzletet.
Az amerikai demokrácia eltorzult [is getting warped], mert a Republikánus Párt azt hiszi, hogy a hatalomhoz vezető útja nem a szavazatok többségének a megszerzésén keresztül vezet. 2018-ban például a wisconsini republikánusok a szavazókörzetek újrafelosztásával elérték, hogy a szavazatok 45 százalékával az állami törvényhozó testület mandátumainak a 65 százaléka kerüljön a birtokukba. Így országos szinten sem szokatlan számukra egy ilyen helyzet. 1992 óta republikánus elnökjelölt csak egyszer – 2004-ben, az ország elleni legnagyobb terrortámadás nyomán – nyerte el a szavazatok többségét. Az azóta eltelt 28 év közel felében mégis övéké lett a Fehér Ház.
Amerika azzal büszkélkedik, hogy a világ vezető demokráciája. Ez a november – egy bizonytalan és avitt alkotmányos folyamatnak és a heves pártoskodásnak köszönhetően – most mégis a demokrácia olyan működési zavarát állíthatja közszemlére, amely a világ bármelyik banánköztársaságának becsületére válna.
Amikor pár nappal ezelőtt azt írtam, hogy az amerikai politikai rendszer „borulni látszik”, tulajdonképpen az járt a fejemben, hogy egy nagyarányú demokrata győzelem „végre” lehetővé fogja tenni a tényleges többségi uralmat Amerikában, nemcsak most, hanem a belátható jövőben is, hiszen a demográfia és az elkerülhetetlen társadalmi változások permanens kisebbséggé változtathatják a konzervatív tábort. Ez viszont arra késztetheti majd őket, hogy „kivonuljanak” abból az amerikai politikai nemzetből vagy politikai közösségből, amely ezt teszi velük. (Mi magyarok jól tudjuk, mit jelent az, amikor nem a diktatúra, hanem a választási, azaz többségi demokrácia kényszerít bennünket permanensen alárendelt pozícióba.)
Most viszont azt látom (bár elhinni még mindig nehezen hiszem el), hogy ezzel a lopakodó győzelmi forgatókönyvvel a konzervatív tábor mondhatni megelőző támadást, valóságos „preventív háborút” akar indítani a „másik amerikai nemzet” ellen, ami beláthatatlan következményekkel járhat.
[1] Vö. Graham Allison: Donald Trump’s stealthy road to victory. The National Interest, 2020. nov. 6.
[2] Fareed Zakaria: Trump could stay in power even if he doesn’t win the election. The Constitution allows it. WP, 2020. szept. 24.
[3] Jelenleg 26 államnak van többségében republikánus és 23-nak többségében demokrata képviselőházi delegációja.
