Anyukánk, a rokonok által is tisztelt, imádott Emese mama, Vitéz Boldogváry Hörghő-Havas Bertalan egykori alispán dédunokája, szereti a mozit. Kedvence az Elkúrtuk és a Goodbye, Lenin! Az Elkúrtukért talán jobban rajong, de ez érthető is, klasszisokkal nagyobb, erősebb alkotás, mint az endékás tematikájú, kommunista romantikával átitatott Lenin-film. Moziban kilencszer, tévében pedig amikor csak adták mindig megnézte az Elkúrtukat, nagybátyánk, Káromlista Gabi bácsi művét, utoljára március 15-én. A szívében akkor is ünnep volt. A vetítés végén sokadjára is könnyes szemmel olvasta a stáblistát és jól hallhatóan azért imádkozott, hogy a Dobrevet alakító sztár, végre Oscar-díjat kapjon ezért az alakításáért.
Édesanyánk három héttel később, április harmadikán agyvérzést kapott, majd kómába esett.
Semmi előjele nem volt a tragédiának. Reggel elment a választási szentmisére, majd a prédikáció után áldást kért mind magára, mind pedig a miniszterelnökre. Ott találkozott Csíki-Damm bácsival és Ciki nénivel, velük együtt indult a közeli választási körzetbe. Biztos volt az újabb győzelemben. Az elvárt kétharmadban. Robi bá is, de pasaréti mélyhitűként úgy gondolta, szükség lehet segítő imára, ezért a 24-es válaszókörzet előterében, az óvoda folyosóján zenés imát mondott.
Egy Kétfarkú delegált mesélte, ezt követően anyánk leszavazott, a borítékot bedobta az urnába, majd hang nélkül, mosolyogva összeesett, épp rá az urnára. A mentők eszméletlen állapotban vitték kórházba, de nem sok jóval biztattak, szinte semmivel. Azt mondták, bele kell törődnünk, hogy anyánk kómában marad. Elfogadtuk az elfogadhatatlant. Mindez két évvel ezelőtt történt.
Anyánk, ki kell mondanom, nem kicsit volt szektás. Hitt az isteni csodákban. A Turulban is. Talán ennek és persze a rendszeres misézésnek is köszönhető, hogy tegnap kinyitotta a szemét. Csak nézett maga elé, majd percek múlva végre megszólalt. Engem hívott. Az ágyához rohantam Megöleltem, és azonnal értesítettem a nővéremet. Boldogok voltunk, hogy anyánk visszatért közénk.
Kezelőorvosa korábban arra figyelmeztetett, ha anyánk netán visszanyeri valaha a tudatát, kíméljük meg a rossz hírektől, óvjuk őt, ügyeljünk a nyugalmára. Hát, ez az. Ki mondja meg neki? Mikor? És hogyan?
Az sem biztos, hogy felfogná, de akkor legalább életben marad. Szerintem ha megtudja, meghal. Ilyen fájdalmat nem lenne képes elviselni. Mindig is azt vallotta, a Nemzeti Együtt Rezgés nélkül nincs értelme az életnek. Döntenem kellett. Soha sem tudhatja meg, hogy nincs már Rezgés, és a miniszterelnököt Kovács Józsefnek hívják, aki korábban színész volt, azt hiszem a Keresztanyuban, vagy a másik népbutító katasztrófa sorozatban, a Hotel Margaretben kapott imádnivalóan ostoba szerepeket. Miniszterelnökként azonban rácáfolt ripacs múltjára. Ezt sem mondhatjuk el neki. A háborút sem. Anyámat álomvilágba kell ringatni. Legyen nyugodt, minden rendben, imádott rendszere örök és megbonthatatlan. Pedig dehogy. Semmi nem az.
Nem volt nehéz dolgom. A Goodbye, Lenin!, anyám másik kedvenc filmje adta az ötletet: úgy kell csinálni, azt kell neki mutatni, mintha szilárdan állna a rendszer, még mindig a boldog és rendkívül sikeres Rezgő galaxisban élnénk.
Az első este Boyler Zsolt korábbi nevetős showműsorát játszottuk be anyámnak. Zsóti, szokása szerint megint be akarta verni valakinek a pofáját, majd az Esti Srácok különkiadása következett Jesszyvel, aki szerint a narancsos lányok tudnak a legjobban…. Volt természetesen híradó is, tele fertőző betegségeket behurcoló migránsokkal, rezsicsökkentéssel, kisfiúvá műtött kislányokkal és fordítva, fekete báránnyá minősített lelkipásztorral, a nála tartott, indokolt házkutatással, az elsőszámú nagyvállalkozó Forbes-listán való sikeres szereplésével, rezsicsökkentéssel, orosz gázimporttal, Kreml- látogatással, N. Ferenc Kossuth díjával. Ez utóbbinak anyám nagyon örült, mert Feri bátyót is igazi patriótának, egyúttal korszakos zeneszerzőnek tartja.
Tévézés közben borozgattunk, bár a lefoglalások miatt nem volt könnyű megszerezni anyám kedvencét, a Szárhegy Dűlő-Sárazsadány lankáiról származó száraz fehéret. Töltöttem, közben pedig bejátszottam a legutolsó évértékelőt, Brüsszellel, ellenségekkel, a nem múló, örök harccal. Ez nagyon tetszett neki. Jó kedve lett a rekedtes, harcos hangtól, a szöveg pedig rég eltemetett emlékeket ásott ki elméje legmélyéről.
Vacsora után anyám a rokonok felől érdeklődött. Megnyugtattuk, hogy Ádámka szépen halad, továbbra is szépen gyarapszik, már nem csak Porschék, bútorgyárak és kastélyok, hanem három megye van a nevén, bár állítólag hosszú ideje egy meg nem nevezett afrikai államban él, de Pistiék is okosan gazdálkodnak spanyolban.
Az ország előre megy, nem hátra, az oltás működik, Magyarország működik, ez volt anyánk számára a lényeg. Éjfél körül azt kérte, nézzük meg együtt az Elkúrtukat. Dedikált deluxe DVD kiadást kaptam Gábor nagybátyámtól, mutattam is anyukámnak, simogatta kezével Gubás Gabi aláírását, nézte közben a filmet, majd szép csendben, békésen, elégedetten, igazi hazafiként, örökre elaludt.
Nővérem intézte a halottszállítást, én pedig másnap hajnalban bevonultam a börtönbe korrupció és uniós pénzek állítólagos elsikkasztása miatt. Nyugodt vagyok, mindent elrendeztem.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 18-án.
