A nemrég még volt miniszterelnök új oldaláról mutatkozott be a nagyközönségnek. Orbán Viktor, aki saját elmondása szerint soha nem foglalkozott sem nő-, sem pedig üzleti ügyekkel, a vesztett választás után hiányolta a kiegyesnsúlyozott tájékoztatást. Amint a Magyar Nemzetnek nyilatkozta, az új kormány „sajtóeseményeken sérteget, gyaláz jobboldali újságírókat. Meg kellene érteniük, hogy fordítva ülnek a lovon. A sajtó kérdez, ők válaszolnak”.
Irgum és burgum! Ugyanez az Orbán Viktor 2017-ben a tusványosi Fidesz-dzsemborin ugyanis meghirdette, hogy a következő, soros ellenség a sajtó. A miniszterelnök szavait Németh Szilárd, a Fidesz gasztronómiában is jártas alelnöke értő módon gondolta tovább, és nem sokkal később sajtótájékoztatón jelentette be, hogy harcolni fognak Soros médiabirodalma ellen. Hogy konkrétan kik ellen küzdenek, azt nem részletezték, de az előjelekből már akkor is látszott, hogy minden magyar újságíró célkeresztbe kerül.
Nem tévedés: minden magyar újságíró ellenség lett. 2017-re ugyanis odáig jutottunk, hogy az a sajtómunkás, aki a Fidesz számára nem ellenség, az nem újságíró. Akit Orbán szabadcsapatai nem tekintettek ellenségnek, arról legföljebb annyit mondhatunk, hogy újságíróként dolgozik, de nem igazi újságíró, hanem alákérdező mikrofonállvány, a papagájkommandó tagja.
Nem kellett ahhoz utálni Orbánt és egyre visszataszítóbb, illiberális rendszerét, hogy valaki a körön kívül találja magát. Elég volt, ha az illető egyszerűen csak normálisan és tisztességesen végezte a dolgát. Ha a feketéről nem azt írta, hogy fehér, a kicsiről, hogy nagy, a rosszról azt, hogy jó. A gazemberről, hogy becsületes.
Orbán és a Fidesz 2017-ben sajtóvadászatot indított az igazi újságírók ellen, akik megírják, ha Mészáros Lőrinc megint vásárolt valamit: hotelt, újságot, földet, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István, valamint a Fidesz-közeli csókosok példátlan ütemben gazdagodnak. Sajtóvadászat indult azok ellen, aki felemelték szavukat a korrupcióval szemben, leleplezték a kormányzati hazugságokat, a mértéktelen lopást, összefonódást, vagy például azt, hogy a kormány nem válogat az eszközökben és különféle, nem éppen a gazdasághoz kapcsolódó módszerekkel igyekszik kiszorítani a neki nem tetsző szereplőket a piacról.
2023 szeptemberében Kocsis Máté, a Fidesz és a KDNP kihelyezett esztergomi frakcióülésének szünetében tartott sajtótájékoztatón bejelentette, hogy megnehezítik azoknak a dolgát, akik külföldön dollárért árulják
hazánkat, és mindent elkövetnek, hogy „kicsit borsot törjenek a baloldali újságíróknak, álcivileknek és dollárpolitikusoknak az orra alá.”
„Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgatassuk azokat, akiknek más a
véleményük, mint nekünk” – mondta Orbán Viktor 2018 szeptemberében az Európai Parlamentben, az úgynevezett Sargentini-jelentés vitájában. Derültség futott át a termen, többen hangosan nevettek. Pedig, a nemzetmegvezető nem viccelt, csupán – ismét őt idézzük – „maga felé hajlította a valóságot.”
A Fidesz ekkor már túl volt a Kurír, majd a Népszabadság bezárásán, a közmédia pártpropagandává silányításán, az Origo áthangolásán, valamint a politikától független, hirdetésekből élő Metropol megszüntetésén. (Ez a piaci alapon működő tisztességes újság nem tévesztendő össze a ma ugyanezen a néven megjelenő, fideszes hazugságokat szajkózó nyomdaipari kiadvánnyal.)
Ami azt illeti, a volt miniszterelnök szavai bizonyos sajtótermékekre valóban érvényesek voltak. Ha a köztévé valamelyik híradósának, például a sajtószabadságért most ugyancsak aggódó, a Fidesz frakció szóvivőjeként foglalkoztatott Németh Balázsnak hírolvasóként az volt a szilárd meggyőződése, hogy Orbán Viktor a világegyetem valaha élt legjobb miniszterelnöke, nála még nem termett jobb az Univerzumban, akkor nem volt senki, aki meggátolhatta őt abban, hogy ezt világgá kürtölje. Ugyanígy, ha a Kossuth rádió valamelyik sajtómunkásának az volt a véleménye, hogy Magyarországon kizárólag a minden kákán csomót kereső háborúpárti ellenzék mesterkedései hátráltatják a még a mostaninál is nagyobb jólét kialakulását, akkor nem kellett attól tartania, hogy emiatt retorzió érheti.
A szabad sajtóért aggódó Orbán tehát már egy évtizeddel ezelőtt kijelölte a következő likvidálandó ellenséget, és martalócai, magukat a szuverenitás védelmezőinek álcázva, mozgásba lendültek. Ezért is pikáns, hogy most épp azok aggódnak a sajtó szabadságáért, akik, amikor ők voltak az ország korlátlan urai, mindent elkövettek, hogy a kormánytól független sajtónak még írmagja se maradjon Magyarországon.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 17-én.
