Van-e korunkban még egy olyan, gyakran hangoztatott s mégis egyre értéktelenebbé váló fogalom, mint amilyen a hűség? Azt a hagyományos esküvői fogadalmakban használt „Míg a halál el nem választ” kifejezést modern világunkban szokás „finomítani”, megfosztani szakrális túlsúlyától, és inkább olyan ígéretre váltani, ami teljesíthető is, mint például „amíg még fennmarad egymás iránti szeretetünk”, vagy „amíg életünkben közös utat járunk”. Még olyan apró ígéret is elhangzik olykor, mint a „megígérem, hogy
mindig én fogok mosogatni”.
A magyarországi választások után is folytatódó kommunikációs háborúban, a sok tárgyszerű vagy demagóg megszólalás közepette azt próbáljuk megfejteni, hogy miféle hűségek hajtják a megnyilatkozókat a különböző térfeleken. S bár az utóbbi időben sok politikai szereplő váltott politikai színt, lépett át egy rivális csapatba, és vállalta a „hűtlen” vagy „áruló” bélyeget, mégiscsak azt tapasztaljuk, hogy összességében mindkét oldalon erősek az elköteleződések.
Mint tudjuk, létezik érzelmi elköteleződés, ilyenkor a hűség és az identitásérzés gyakran fontosabb, mint a racionális mérlegelés. Van, aki egy eszmerendszer, világnézet vagy erkölcsi elv mellett kötelezi el magát.
És persze van az intézményi elköteleződés, amikor valaki egy szervezethez, államhoz, egyházhoz vagy munkahelyhez kötődik. És különböző fokozatai is vannak az elköteleződésnek, például a szimpátia alapú vagy a teljes azonosulással járó. Az elköteleződés meghatározza azt, hogy mit veszünk észre, hajlamosak vagyunk a saját nézeteinket megerősítő információkat keresni, a kellemetlen tényeket kisebb
jelentőségűnek tekinteni, a saját csoportunk hibáit megbocsátani, az ellenfelek hibáit felnagyítani.
Ezek az általánosságok ma már közhelynek számítanak, de szemünk előtt maga a valóság, a választásokat vesztett, de tovább harcoló Fidesz és a látványos diadalt aratott Tisza táborának különböző természetű és szerkezetű elköteleződése. A Fidesz több mint másfél évtizedes kormányzás után már nem pusztán párt, hanem sok támogatója számára egy teljes politikai világmagyarázat. Egy tipikus fideszes egyszerre kötődik
magához a szervezethez, vezetőjének személyéhez és egy szélesebb politikai-kulturális narratívához, mint amilyen a nemzeti szuverenitás, a bevándorlásellenesség, a hagyományos értékek, és így tovább. A Tisza támogatói között is természetesen vannak olyanok, akik személyesen is kötődnek az ő vezetőjükhöz, de e mozgalom jellegű közösség gyors növekedésének egyik sajátossága az, hogy „ellenzéki gyűjtőerőként” jött
létre, sokan nem valami mellett, hanem valami ellen csatlakoztak hozzá, mégpedig a korábbi politikai rendszer leváltásának az igénye alapján, a korrupció elleni fellépés reményének, a politikai elitcsere vágyának a jegyében. A Tisza sok támogatója tehát egyelőre inkább egy projekt vagy küldetés iránt köteleződött el, mintsem egy kiforrott világnézet iránt.
Elemzők ezért fogalmaznak úgy, hogy a két tábor közötti legfontosabb különbség jelenleg nem az elköteleződés erősségében, hanem a tárgyában van. A Fidesz híveinek jelentős része egy már létezett és hosszú ideig működött politikai rendszerhez kötődik, a Tisza híveinek jelentős része viszont egy remélt jövőbeli változáshoz – vélik az említett elemzők.
Azt nehéz még megjósolni, hogy milyen jövő vár az ellenzékbe szorult, amolyan utóvédharcot folytató Fideszre és vezetőjére, mint ahogy azt sem lehet előre látni, hogy a gyűjtőmozgalom jellegű választási győztes közösség egyben marad-e majd, amikor már nem lesz elég a közös ellenfél. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a túlságosan vegyes formációk előbb vagy utóbb tagolódni kezdenek különféle ideológiai vagy más szempontú platformokra.
A parlamenti üléseken egyelőre túl sok a látványelem, a színházi jellegű megnyilatkozás, bár tényszerű érvelések is elhangzanak valódi meggyőződés alapján vagy egyszerűen csak az elköteleződésből fakadó sablonok ismételgetésével.
A látványkényszerek és a politikai hitvallások között félúton azonban mindenfajta hűségtől, elköteleződéstől függetlenül ott van a sürgős feladat, a már példaként idézett modern esküvői ígéret teljesítése, vagyis el kell mosogatni a felgyülemlett mosatlant.