Ha azt kérdezem, hogy mit csináltatok negyven évvel ezelőtt, 1986 június másodikán, a legtöbben azt válaszoljátok, hogy régen volt, nem tudjátok. Pedig, de.
Én biztosan tudom, hogy hol voltam, és mit csináltam, és szerintem most már ti is tudni fogjátok. Éppen negyven évvel ezelőtt, 1986. június másodikán játszotta a magyar labdarúgó válogatott az emlékezetes 0-6-os mérkőzést a szovjetek ellen a mexikói világbajnokságon, Irapuatóban. Ez volt a híres “tésztás” meccs. Bár utóbb kiderült, szó sem volt tésztáról, csak az egyik játékos mondta a meccs után, hogy előző nap sok tésztát ettek, ezért nem tudtak rerndesen mozogni, hátha békén hagyják az érdeklődő sajtómunkások.
A meccset Szegeden néztük, akkor alig három hónapos fiam, és a feleségem társaságában. Amikor a bíró a sípjába fújt, elindultam a konyhába sörért, de még ki sem értem, a feleségem már szólt: Gól!
Sajnos, nem mi rúgtuk. Visszarohantam, megnéztem az ismétlést, majd újra a hűtőszekrény felé vettem az irányt. Ám ezúttal sem tudtam hozzájutni a sörhöz, mert bent a szobában ismét megszólalt a feleségem hangja: Gól!
Ezt sem mi rúgtuk.
Ekkor feladtam a próbálkozást, megkértem a feleségemet, ő úgyis látott már két gólt, hozza be a sört. Így is lett. A hátralévő időben kaptunk még négy gólt, a megivott sörök számára nem emlékszem.
A 0-6 rejtélye azóta sem oldódott meg, és most már valószínűleg soha sem derül ki, hogy miért kapott az akkoriban tényleg jónak számító magyar válogatott hat gólt a szovjetektől. Volt ugyan egy széles körben elterjedt közvélekedés, miszerint az örök és megbonthatatlan szovjet-magyar barátság jegyében nekünk a sportversenyeken is „le kellett feküdnünk” a szovjeteknek, de hat gólról szó sem volt az akkor már valószínűleg nem létező elvárásban.
Azóta eltelt negyven év, az idei lesz sorrendben a tizedik világbajnokság, amit nélkülünk rendeznek. Stadionban már jók vagyunk, jó lenne hinni, hogy egyszer talán játékban is sikeresek leszünk, és mi is ott lehetünk a legjobbak között.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. június 2-án.
