Sulyok Tamás ragaszkodik a kunyhójához, ami valójában egy palota. Sándor-palotának hívják a regnáló államfő dolgozóját, ahonnan Magyar Péter minden erejével igyekszik őt kiakolbólítani. A miniszterelnöknek nincs szüksége Sulyokra, aki ugyan színetelen és súlytalan, s legföljebb azt lehet a javára írni, hogy államfőnek egy csöppet sem alkalmatlanabb, mint a NER korábbi kinevezettjei, Schmitt Pál, Áder János, vagy éppen elődje, Novák Katalin.
Miután Magyar Péter június első napján beszélt az államfővel és ismételten kiderült, hogy Sulyok nem hajlandó önként távozni a hivatalából, a miniszterelnök kijelentette: alkotmánymódosítással fogja őt onnan eltávolítani. Ez, mint Magyar mondta, körülbelül egy hónapot vesz igénybe.
Sulyoknak tehát mintegy harminc napja marad, hogy élvezze az államfőséggel kiváltságokat. Pedig, ő mindent elkövetett, hogy maradhasson: zokszó nélkül, arcán bárgyú mosollyal hallgatta a parlamentben az új miniszterelnök őt ekéző szavait, most pedig, hogy lejárt a neki ajánlott egy hónapos haladék, igyekszik megvédeni magát. Orbán Viktor és a Fidesz államfője felajánlotta szolgálatait Magyar Péternek, mondván, ő mindenben hajlandó együttműködni az új kormánnyal. Példákat is hozott arra, hogy az eléje tett törvényeket milyen viharos gyorsasággal aláírta. Dehogy kíván a változások útjába állni, őt nem olyan fából faragták, hogy bot legyen a küllők között. Mondják meg, mit várnak tőle, ő pedig, fegyelmezett katonaként, parancsnak tekinti, s ezért teljesíti a kéréseket.
Sulyok Tamás a felmérések szerint népszerűtlenebb, mint elődei voltak, még a nép által nagyon nem kedvelt Novák Katalinnál is antipatikusabb. Sulyoknak az balszerencséje, hogy államfői regnálása arra az időszakra esett, amikor a Fidesz mélyrepülésbe kezdett, s százezerszámra veszítette el szavazóit. Így történhetett, hogy az egyébként saját jogán sem szimpatikus államfő minden korábbi kollégájánál elutasítottabb.
Pedig, verseny volt ez a javából, merthogy elődei sem voltak piskóták, ők sem a nemzet egységén, az államszervezet demokratikus működésén munkálkodtak. Schmitt Pál ugyan ügyesen tárogatózott, ám nemcsak a magyar helyesírással gyűlt meg a baja: bukását végül az okozta, hogy kiderült, doktori címét csalárd módon, egy plágiumnak minősülő dolgozattal szerezte. Utódja Áder János ugyan nem futott bele látványos botrányokba – az ő ténykedése volt maga a botrány. A környezetért nemzetközi szinten aggódó Áder ugyanis egyszer sem szólalt meg a hazai pusztítások láttán, szó nélkül hagyta a Városliget szétdúlását, a Kossuth téri és más terek fáinak eltüntetését, beérte azzal, hogy – egyébként nem ok nélkül – az egész Föld környezetéért aggódjon. Neki nem kellett hűségesküt tennie Orbán Viktornak, ugyanabból az alomból jött, mint a volt miniszterelnök, ős-fideszesként szolgálta a NER-t. Szabadidejében horgászott, amikor pedig munkára vetemedett, szinte minden elébe került törvénytervezetet gond nélkül aláírt.
Novák Katalin tevékenysége még élénken él az emlékeztetünkben: a mindig mosolygó államfő asszony rövid, ám annál emlékezetesebb regnálása során beutazta a fél világot, nem egy esetben mentora, a vele munkaköri leírásánál szorosabb baráti viszonyt ápoló Balog Zoltán püspök társaságában. Ha nincs a kegyelmi botrány, akkor Novák még mindig a világot járja, és ki tudja hányadik ország meglátogatását tudja maga mögött.
Sulyok Tamás saját jogán is alkalmatlan közrásasági elnöknek. Nemcsak azért, mert előélete sem teljesen makulátan – szavahihető sajtóhírek szerint fiatal ügyvéd korában földeket segített külföldieknek átjátszani –, de talán még ennél is gyomorforgatóbb, hogy – már államfőként – volt képe szociálisan érzékeny, filoszemita hazafiként emlékezni nemzeti szocialista apjáról. Mindezektől függetlenül Sulyok az államfői kor legvégső határáig maradhatott volna a posztján, a vesztét az okozta, hogy Orbán Viktornak tizenhat év után távoznia kellett a hatalomból. Hiába ígérte meg Sulyok az új miniszterelnöknek, hogy jó lesz, tessék szíves lenni őt a helyén hagyni, nem okoz majd gondot senkinek, Magyar hajthatatlan maradt.
Magyarnak saját államfő kell. Aki az ő felkérésére fejezi ki a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett
A szerző Facebook-bejegyzáse 2026. jőnius 1-jén.
