„Nos, ennek itt a vége. Ez jött még a választási vereséghez… De biztos igazuk van, keresztényként megértő vagyok” – írta a napokban Fricz Tamás a Facebookon, miután felbontották a szerződését és nem publikál többet a Magyar Nemzetben. A Békemeneteket szervező Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik alapítója külsős szerzőként 1990 óta erősítette a Fidesz médiaflottájának zászlóshajóját, a Magyar Nemzetet, ám a napokban közölték vele, hogy a jövőben nem tartanak igényt a szolgálataira.

Pedig, Fricz mindent megtett, hogy hasznossá tegye magát a polgári oldal számára. Például azzal, hogy másokkal ellentéteben idejében felismerte a Tisza párt képében jelentkező veszélyt. 2025 szeptemberében, a CÖF-CÖKA sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Folyami polgárnaszád elnevezéssel országjárásra indulnak, amit Fricz azzal támasztott alá, hogy „a Tisza Párt programja a brüsszeli elitből jön, ha pedig nem sikerül ettől megvédeni Magyarországot, akkor felismerhetetlenségig visszaszorult ország leszünk.”

De az ukránokról sem rejtette véka alá a véleményét. Azt persze már korábban tudtuk, hogy a Putyin megszálló hadserege ellen harcolók bármire képesek, csak hogy keresztbe tegyenek a magyaroknak, ám Fricz a Hír TV Vezércikk című műsorában 2022 októberében mindenki másnál képletesebben magyarázta el, hogy mi a gond velük. „És ha csak annyit mondunk, hogy Ukrajna egy bizonyos helyzetben például arra gondol, hogy Magyarország neki túlságosan sok gondot okoz, hogy a kárpátaljai magyarokkal gondjai vannak, gondoljunk most a munkácsi vár tetejéről a turulszobor levételére. Tehát ha feszültebbé válik a helyzet, akkor Ukrajnában is sok mindenre gondolhatnak bizonyos vezetők a magyarokkal kapcsolatban. Tehát nem árt ez a felkészültség, elvontan, szimbolikusan sem, és abszolút konkrétan sem”.

A most távozó közírónak az sem vált dicsőségére, ahogyan évekkel ezelőtt megmagyarázta, miért van elege az Európai Unióból. Véleményét a Magyar Nemzetben egy Királyhegyi Páltól származó idézettel tette érzékletesebbé: „Királyhegyi Pál az ismert író, újságíró humorista és forgatókönyvíró munkaszolgálaton vett részt. Az anekdota szerint két év után ásás közben egy német katona belerúgott, ő pedig belezuhant a gödörbe. Megszólalt. Na tudja mit? Most lett elegen az egészből”.

Az idézet közismert, bár jobb helyeken, tisztességes tollú sajtómunkások nem így szokták interpretálni. Királyhegyi Pál sok ezernyi társával együtt ugyanis nem „részt vett” a munkaszolgálaton, hanem oda behívták, besorozták, elvitték. (Megfelelő aláhúzandó.) Az ottani részvétel ugyanis nem önkéntes volt, azt ki kellett érdemelni. Elsősorban a származással, sőt, szinte kizárólag azzal. Aki nem volt zsidó, nem „vehetett részt” a munkaszolgálaton.

Szóval, nem úgy van, ahogy Fricz sugallta. Királyhegyi és sorstársai nem úgy kerültek oda, hogy kíváncsiságból kipróbálták, milyen is lehet a munkaszolgálat. „Párizsban már jártam, szép volt, London is tetszett, munkaszolgálaton még soha sem vettem részt. Próbáljuk ki ezt is egyszer.”

Nem egy kalandtúra volt a munkaszolgálat, hanem az esetek nem kis hányadában halálos kimenetelű kirekesztés. S még valami, amit Fricz rosszul tudott. Pontosabban, jól tudta, csak inkább megtévesztett másokat, főleg azokat a fiatalokat, akik nem tudják, hogy a munkaszolgálatra behívott emberekre nem német katonák, hanem magyar keretlegények „vigyáztak”. Radnóti Miklós költőt például magyar honfitársa lőtte agyon, és azok a gazemberek is magyarok voltak, akik Szerb Antalt, a kiváló irodalmárt, és műfordítót agyonverték.

A haláltáborokat valóban németek üzemeltették, ám a munkaszolgálatosokkal kapcsolatos teendőket meghagyták nemzeti hatáskörben. Ennyit Fricz és annak a sajtónak a hitelességről, amely Gulyás Gergely miniszter szerint morális fölénnyel rendelkezik.

De, hogy álljon itt egy kevésbé tragikus történet is, idézzünk fel egy másik anekdotát, amely nem Királyhegyivel, hanem Kellér Dezsővel kapcsolatos. Hősünk zsidó származása miatt, abban a „megtiszteltetésben” részesült, hogy munkaszolgálatosként „szolgálhatta” az akkori munkaalapú társadalmat. Ásás közben az egyik sorstársa felismerte Kellért, és szólt az őket őrző keretlegénynek, hogy ha lehet, vigyázzon erre a kis nagy emberre, ne essék a szükségesnél több bántódása. Olyan ismert és kedvelt slágerek szövege fűződik ugyanis a nevéhez, mint például a „Néha fáj a szívem, de én letagadom”, a „Jó a kék szemébe nézni”, a „Nem tudom az életemet hol rontottam én el”, vagy éppen a „Jaj, de jó a habos sütemény” című örökzöld.

A keretlegény odament Kellérhez, egy ideig nézte, majd kifakadt: a krisztusát neki, hát nem lehetett ezeknek a daloknak a megírását egy rendes keresztény magyar emberre bízni?

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. június 2-án.