Az olvasás mindenestül megváltozott.
Már többször írtam-beszéltem arról, hogy gyerekkoromban egyszerűnek tűnt az egész: elkezdjük Homérosznál, befejezzük Marqueznél, és meg is van az egész világirodalom. Naivitás volt kétségtelenül, elvégre a Gilgames-ről vagy a Beowulf-ról, a Roland-ének-ről nem is hallottam, de mégiscsak egyfajta kiszámíthatóság érzetét árasztotta az akkori hangulat.
Ma már még naivitásból sem gondolhat ilyent senki. Egyedül a mosdóban három könyv vár rám, hol ezt olvasom, hol azt, miközben az életen merengek, és várom, hogy elernyedjek. Az egyik egy Dosztojevszkij-szótár, a másik egy olyan regény, amelyet le kell fordítanom, a harmadik, amely nemrég jelent meg, és nagyon érdekel. Az itthoni íróasztalomon egy kupac, a munkahelyin egy másik.
Folyton olvasok, és folyton olvas az is, aki a mobilján csüng naphosszat. De mit olvas, hogyan? Összevissza híreket, vagy valamit ától cettig? Van valami elképzelése arról, hogy miért olvas, van valami szándéka vele? Én egykor azt képzeltem, magamba iszom az egész világirodalmat, és ez az épülésemre szolgál. Ma már, amikor egyik hónapról a másikra élek, átverésnek érzem azok részéről, akik ebben neveltek. Ugyan mire mentem vele? Még akkor is, ha nem tudnék élni nélküle.
De vele sem nagyon tudok, vagy nagyon másként. Az emberrel szembejön Takács Csaba halálhíre, és már nem tud nyugodtan Dosztojevszkijt olvasni. Azon töpreng, miért kellett meghalnia ennek az őszinte, igaz, jó embernek, holott tudja, hogy egyszer mindenki meghal. De miért most? A gondolatai közé, az érzékenységébe már másként fér bele Szonya vagy Sztavrogin.
Emlékszem egy Ottlik-mondatra: „Régen minden valamilyen volt.” A könyvet letetted, felvetted az újságot. Ma egyszer egy Simon Márton-versre kattintok, máskor egy apróhirdetésre. Akárhogy szeretném, nem tudok rendet tenni a fejemben.
Persze nem merev rendre vágyom, de ahogy öregszem, azon veszem észre magam, hogy mégis kellene egy valamilyen rend. Nincs annyi szívünk, ahány kellene. Pedig milyen szép lenne a hétszívű sárkány.

Elhangzott a román közrádió bukaresti magyar adásában 2026. május 4-én.