Magyar Péter kifogásolta, hogy Karácsony Gergely főpolgármester az új Országgyűlés megalakulása előtt egy nappal rendszerbúcsúztató örömkoncertet szervezett péntek estére a Lánchíd lábánál a pesti rakparton. Magyar azt írta: „Ez most komoly, hogy a főpolgármester rászervez egy bulit a május 9-i közös rendszerváltó ünnepre? Egyébként a csődben lévő főváros fizeti a bulit, vagy ön?” Egy nappal korábban levő buli miért lenne „rászervezés” a másnapi ünnepre? Akkor lenne rászervezés, ha ugyanazon a napon lenne.
Ez két különböző típusú rendezvény, amely nem üti, hanem kiegészíti egymást. Az egyik egy laza civil buli, a másik katonai tiszteletadással is díszített állami rendezvény. A két esemény nemcsak stílusában lenne más, hanem céljában is. Miért ne bulizhatna a főváros, hogy megszabadult az Orbán-banda fojtogatásától és fojtogató légkörétől? Miért ne fejezhetné ki a háláját és a tiszteletét azoknak, akiket a rezsim üldözött? Miért ne lehetne egy spontán eseményük, ami róluk szól? Karácsony is az üldözöttek közé tartozik.
Aztán, hogyan jön ehhez, hogy „csődben van a főváros”? Egyrészt, ez annak köszönhető, hogy Orbán politikai okokból kifosztotta, másrészt ezt a pénzt felemlegetni, amikor az Orbán-rendszer által üldözött főváros megszabadult a zsarnoktól, rendkívül ízléstelen. Magyar Péter talán maga fizeti a másnapi bulit? Vagy az is közpénzből megy? Nem sokkal jobb az ország gazdasági állapota, mint a fővárosé, ugyanazon okból. Mi a különbség? Ez a fenyegető hangnem az „Emberséges Magyarország” hangja? Ez Magyar Péter hangja.
Miért ne lehetne kétnapos ünnep? Az egyik a főváros, a másik az új kormány szervezésében. Miért zavarná az egyik a másikat? Megmondjuk. Azért, mert Magyar Péter nem tűri, hogy rajta kívül más is szervezzen bármit az ő engedélye nélkül. Magyar minden dicsőséget saját személyére és szerepére kíván irányítani. Ez a megnyilvánulása tökéletesen illik abba a képbe, amit Magyarról alkothatott a független közvélemény. Ez a bizonyíték. Magyar magának akar kisajátítani mindent, az engedélye nélkül nem történhet semmi.
Magyar Péternek semmi köze nincs ahhoz, hogy a független főváros mikor és milyen bulit szervez. Karácsony Gergely azt hitte, hogy most majd demokrácia lesz, ahol mostantól nem a kormány mondja meg, hogy mit tehetnek az önkormányzatok, a civilek és a polgármesterek. Tévedett (mint már annyiszor), amikor azt gondolta, hogy nem szükséges az általa tervezett programról egyeztetnie Magyarország új, kontroll nélküli autokratájával. Azt vélelmezte, hogy Magyar Péter majd együtt örül velük, akkor is, ha az nem róla szól.
Normális esetben ez nyugodtan lehetne egy kétnapos örömünnep. De Magyar Péter fellépése, a főpolgármester megtámadása inkább arra utal, hogy egyáltalán nincs mit ünnepelni, mert itt semmi nem változott. Ugyanaz a gőg, hatalmi mámor, öndicsőítés, vezérelvűség jelent meg, mint amit el kellene búcsúztatni. Karácsony Gergely a lehető legrosszabbul teszi, ha meghajol Magyar akarata előtt. Vagy ha lefújja a rendezvényt, tegye azzal, hogy nincs mit búcsúztatni, a rendszer maradt.
Budapesten csak olyan rendezvény lehet, amit Magyar Péter szervez vagy engedélyezett, amely róla szól, amelynek ő áll a középpontjában és amely őt dicsőíti. Magyar attól fél, hogy a magyar nép Orbán legyőzését és választási vereségét nem neki, hanem saját magának fogja tulajdonítani. Márpedig itt a „messiás” győzött, ezért jogot formál mindenre, és örökre hálásnak kell lenni érte. Aki ezt nem teszi, annak vérebként esnek neki a magyarista (volt liberális demokrata) véleményformálók és a tiszás bálványimádók.
Karácsony Gergelynek vissza kellene utasítani ezt az arroganciát, ehelyett behódolt: a Főpolgármesteri Hivatal közölte, hogy „a felvetéseket megfontolva keressük a mindenkinek megfelelő megoldást, amiről időben adunk tájékoztatást”. Megmondjuk, Magyar Péternek mi az egyetlen elfogadható megoldás. Az, ha lefújják a rendezvényt, semmi nem lesz, s mindenkinek másnap kell mennie ünnepelni – Magyar Pétert.