Rendkívüli videókonferencián tárgyaltak az uniós belügyminiszterek a múlt heti ceutai migrációs válságról. Az ír soros elnökség által összehívott egyeztetésen teljes támogatásukról biztosították Spanyolországot, ugyanakkor egyértelművé tették: a történtek nyomán nem új migrációs szolidaritási mechanizmusokra, hanem a külső határok további megerősítésére, a visszaküldések felgyorsítására és az embercsempész-hálózatok elleni fellépésre helyezik a hangsúlyt.
A múlt héten becslések szerint több mint 70 ezer ember próbált bejutni a spanyol fennhatóság alatt álló Ceutába Marokkóból, legalább 75 ember életét vesztette. A történtek néhány nap alatt lezajlottak: a legtöbb illegálisan érkező visszatért Marokkóba, és nem alakult ki másodlagos migráció az Európai Unió irányába.
A Spanyolországhoz tartozó exklávé egy nagyjából 10 kilométer hosszú félszigeten fekszik Marokkó északi partvidékén. Ceuta – akárcsak a tőle keletebbre fekvő Melilla – évszázadok óta spanyol fennhatóság alatt áll, ez a két autonóm város jelenti az Európai Unió egyetlen szárazföldi határát Afrikával. Ezért a jobb megélhetés reményében Európába igyekvők – köztük sok marokkói – rendszeresen próbálnak ezen a határszakaszon átjutni.
Arra azonban továbbra sincs egyértelmű válasz, hogyan alakulhatott ki néhány óra alatt ekkora migrációs hullám. A spanyol hatóságok szerint az embercsempész-hálózatok egy friss bírósági döntést használtak fel félrevezető kampányukban. A spanyol legfelsőbb bíróság ugyanis kimondta, hogy a tengeren Ceutába érkezőket nem lehet automatikusan visszafordítani, hanem egyedi eljárást kell biztosítani számukra. A közösségi médiában ez gyorsan úgy torzult, hogy aki eléri Ceutát, az már nem küldhető vissza.
Legalább ennyire nyitott kérdés Marokkó szerepe. Nyilvános bizonyíték nincs arra, hogy a marokkói hatóságok tudatosan megnyitották volna a határt, vagy megszervezték volna az átkelést. Ugyanakkor a térség biztonságpolitikai szakértői szerint nehezen elképzelhető, hogy az ország fejlett hírszerző és belbiztonsági szervei ne észlelték volna időben egy ekkora tömeg mozgását. Az uniós intézmények ugyanakkor látványosan kerülték Rabat nyílt bírálatát. Magnus Brunner belügyi és migrációs biztos kifejezetten méltatta a Spanyolország, Marokkó és az Európai Bizottság közötti együttműködést, amely szerinte lehetővé tette a helyzet gyors stabilizálását.
Az uniós belügyminiszterek ülése után Jim O’Callaghan ír belügyminiszter közölte: a tagállamok egységesek voltak Spanyolország támogatásában, és elismerték a madridi kormány gyors fellépését. A spanyol tájékoztatás szerint a Ceutába illegálisan belépők túlnyomó többsége már visszatért Marokkóba, senki sem jutott tovább a spanyol szárazföldre vagy más uniós tagállamba, így a schengeni térség működését nem érte közvetlen veszély. Magnus Brunner szerint a ceutai események „az európai ellenálló képesség és a külső határok biztonságának próbáját jelentették”, amelyet az Európai Unió sikerrel teljesített. Brunner hangsúlyozta, hogy az elmúlt másfél évben elfogadott migrációs reformok – a határellenőrzési szűrés, a gyorsított határeljárások és az új visszatérési szabályok – már működnek, amit szerinte az is bizonyít, hogy az illegális migráció két év alatt 55 százalékkal, idén pedig további közel 40 százalékkal csökkent.
A biztos ugyanakkor elismerte, hogy a ceutai képek azt is megmutatták: egyetlen látványos válság képes háttérbe szorítani a kedvező statisztikákat. Éppen ezért öt területen sürget további intézkedéseket: a Marokkóhoz hasonló partnerországokkal folytatott együttműködés erősítését; az új visszatérési szabályok gyors alkalmazását; a Frontex megerősítését és szükség esetén fizikai határvédelmi infrastruktúra kiépítését; korai előrejelző rendszerek – köztük a közösségi média figyelésének – fejlesztését; valamint az embercsempész-hálózatok elleni új uniós szankciós rendszer mielőbbi elfogadását.
A keddi miniszteri egyeztetés után megállapítható, hogy az Európai Unió a júniusban hatályba lépett menekültügyi paktum utáni első nagy migrációs válságában nem a tagállamok közötti elosztás vagy a szolidaritási mechanizmusok kerültek előtérbe. Ehelyett a tagállamok a külső határok védelmét, a gyors visszatéréseket, a biztonságos származási országok szabályainak alkalmazását, valamint a partnerországokkal folytatott együttműködés erősítését tekintették a válság legfontosabb tanulságának. Októberben az igazságügyi és belügyi tanács, majd az Európai Tanács is napirendre tűzi a témát.
