2024. február 26-án (Fotó: Magyar Hang/Beliczay László)
Pócs János, a „tökéletesen hiteltelen szélhámos” (Hadházy Ákos kifejezése) megpróbálta erkölcsileg megsemmisíteni a Szőlő utcai pedofil bűncselekmények koronatanúját. Bangó Sándor megtámadása ügyes fogásnak tűnt. A fiatalember már csak súlyosan zaklatott gyermekkora miatt is pszichés problémákkal küzd. Az eddig ismert körülményekből ítélve azonban máris úgy tűnik, hogy a manőverezés nem egyéb, mint otromba és persze törvényellenes trükközés.
A módszer nem új. Emlékezzünk a Tisza Párt hatszáz oldalas „programjára”, amely durva hamisítványnak bizonyult!
Jelen esetben maga a fiatalember mondta a 4 millió forint kenőpénz elfogadásával kapcsolatos állítólagos vallomásáról: „a süket is hallja, hogy nem az én hangom”. Noha ebben a mesterséges intelligencia által megbolondított világban a hazug embert nehezebb utolérni, mint a sánta kutyát, ezt már nem csak ő állítja. A digitális manipulációk szakértői szerint is hamis videó készült.
A Szőlő utcai piszkos ügyek újbóli felturbózásával mindenesetre sikerült néhány napra elvonni figyelmet egy másik, ennél sokkal fontosabb és nemzetközi érdeklődésre is számot tartó neres bűncselekményről. Az aranykonvoj néven ismertté vált akciófilm- epizód nem sötétben és nem ismeretlen szereplők részvételével zajlott. Fényes nappal, ország-világ szeme láttára raboltak ki egy legálisan és rutinszerűen közlekedő pénzszállító autót.
Az aranykonvoj fantázianévvel érdekesített százvalahányadik pénzszállítmány lefoglalása az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a NAV, a TEK és a Legfőbb Ügyészség bevonásával zajlott. A részben és elvben kormánytól független intézményeket sikerült is kínos helyzetbe hozni, minek következtében az öt intézmény Magyar Péter kifejezésével élve most „egymásra mutogat”. A résztvevők e kombinációjából mindenképpen egyértelmű, hogy központilag vezérelt, komplex „hadművelet” zajlott, amit elrendelni, megtervezni, összehangolni és végrehajtani csak felsőbb irányítással lehetett.
Orbán Viktor esetleges személyes részvétele a tervezésben, a végrehajtásban vagy csupán a művelet engedélyezésében, közvetlen felelőssége, érintettségének módja és mértéke még nem tisztázott. Többször kérdezték arról, hogy az ő utasítására hajtották-e végre az utóbb közönséges rablótámadásnak minősíthető műveletet. Egyszer sem válaszolt nemmel, csak hárította a kérdéseket.
Ha bebizonyosodna, hogy személyesen irányította a sokmilliárdos szállítmány törvénytelen lefoglalását, a kísérő személyzet elfogását, bántalmazását és kiutasítását, ez a cselekmény egymagában indokolná letartóztatását és elítélését. A pénzszállítók ügyvédje letartóztatást kért ugyan, de nem mindegy, hogy a miniszterelnök tudott-e a bűncselekményről, vagy maga adott rá utasítást, és az előbbi változat a logikus.
Magyar Péter kormányának az elszámoltatás körüli eddigi, viszonylag lassú mozdulataiból egyelőre nem következik, hogy Orbán vagy közvetlen munkatársainak valanelyike akár emiatt is a rácsok mögött végezheti.
Ezek a mozdulatok amúgy is némi bizonytalanságot tükröznek. Nem tudni például, hogy az ezerszer beharangozott Nemzeti Vagyonvédelmi és -viszaszerzési Hivatal megalakulásának késlekedése az alaposság vagy a tanácstalanság jele. Ez esetben még a közvélemény meghallgatása is felesleges időpocsékolásnak tűnik, mert az elszámoltatás ügyében maga az áprilisi választás is népszavazásnak minősíthető.
Az „út a börtönbe” program, amely az új miniszterelnök választási kampányának egyik központi üzenete volt, Orbán esetében – könnyen lehet – akkor sem megvalósítható, ha érvényes bírósági ítélet születik. A volt miniszterelnök Amerikába távozása esetén kiadatása belátható időn belül valószínűtlen. Trump elnöknek megvannak az eszközei a kiadatás megakadályozására. Ám ha a hatalommal való visszaélés egy ilyen kristálytiszta esete, amilyen az aranykonvoj kirablása volt, következmények nélkül marad, ha nem sikerül felelősségre vonni ennek a közönséges bűncselekménynek a kitervelőit és elkövetőit, az a Tisza-kormány súlyos kudarcát jelentené.