A Fidesz padlóra kerüléséről most mindenkinek van véleménye – és ez természetes. Most erre figyel ország-világ, most ezt kell magyarázni. Ilyenkor a leggyakorlottabb megmondók is kénytelenek felkelni a karosszékből és átsétálni az íróasztalhoz, hogy eredeti gondolatokkal, új ötletekkel csalogassák magukhoz a (lehetőleg fizetőképes) kattintók tízezreit.

Megy hát az agytépés gőzerővel. A véleménycunami, melyet az április 12-i szavazás eredménye (kormányváltás, korszakváltás, rendszerváltás, elitváltás?) idézett elő, példa nélküli. Hogy mi is történt ezen a napon Magyarországon, az még nem világos, de az igen, hogy az idei országgyűlési választásoknak a következő évtizedek történelemkönyveiben külön fejezet jár.

A búcsúzó rezsim dühöngő propagandistái most a „poloska kormány” (Bencsik András kifejezése) ellen uszítják, és azzal ámítják híveiket, hogy a bukást az ellenzék gyűlöletkeltése, illetve egy elhibázott választási kampány okozta. Kevesen (Mandula Viktor az Indexen) jutottak el még az olyan elementáris igazságok kimondásához is, minthogy az ok „a Covid óta tartó gazdasági stagnálás, a Fidesz szavazótáborának belső lecserélődése, a gőgös kormányzati stílus, a Fidesz arcainak elkopása, a választók telítődése a NER-es korrupcióval, rongyrázással, az ellenségkereső, békétlen kül- és belpolitikával”.

Ami hivatásos kételkedőként még jobban zavar, mint a „csicskagyár” (Tóta W. Árpád) dolgozóinak vagdalkozása, az a magukat független megfigyelőként pozícionáló elemzők némelyikének felületessége vagy sunyisága. Fodor Gábor hét pontot gyűjtött a Fidesz kudarcának okairól. A tudálékosságban lassan már Bogár Lászlóhoz közelítő Schiffer András nem kevesebb mint huszonhárom pontot kapart össze. Igen ám, de a politikai földcsuszamlás első és talán legfontosabb oka egyikük szakdolgozatába sem fért bele.

Megtörténhetett volna, ami történt, az egyáltalán nem hibátlan, kevés tapasztalattal rendelkező, de a politikai harctéren ritka fizikai teljesítményre képes, tanulékony Magyar Péter egyszemélyes maratoni kampánya nélkül? Aligha.

Nem kisebb megütközést keltenek némely korábban eltökélten ellenzéki, mostantól kormánypárti, vagyis pártatlannak továbbra sem mondható médiaszereplők óvatlan kijelentései. Amikor valaki egy podcastban politika elemzés címén „hazug, tolvaj emberek összességének” minősíti a Fideszt, ugyanazt teszi, amivel korábban a másikat vádolta. Hamisít és gyűlölködik. A következmény az lehet, amiről az amúgy élesnyelvűség tekintetében élcsoportos Szentkirályi Alexandra panaszkodott, hogy az utcán leköpik és lekurvázzák. Ez nem egyeztethető össze a Magyar Péter által sokszor meghirdetett társadalmi megbékélés igényével, és a megosztottság fennmaradása esetén a kormány összes többi célkitűzését is elérhetetlenné teheti.

Mindez persze jottányit sem változtat azon a bizonyosságon, hogy az áprilisi magyarországi eseményeknek a történelemkönyvekben van a helyük. A vonatkozó fejezet megszövegezését azonban nem szabad elsietni.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 21-én.