Nagyon nehéz időszak előtt állnak a magyar labdarúgóklubok. Olyan kihívással kell szembenézniük, amivel tizenhat éve nem találkoztak. A piacról lesznek kénytelenek megélni a következő szezontól. Nem automatikusan érkeznek a számlára az állami milliárdok, melyeket ellenőrzés és különösebb korlátozás nélkül arra használhatnak fel, amire akarnak. A televíziós közvetítésekért nem a központilag meghatározott több mint 9 milliárd forintból részesül mindenki, hanem annyi kerül a közösbe, amennyit a legtöbbet kínáló csatorna hajlandó fizetni. Arra lehet számítani, hogy ez az összeg jelentősen kevesebb lesz az eddiginél.
Megszűnik a kivételezett státusz, nem mentesülnek a járulékfizetési kötelezettség alól a klubok, ha a munkavállalójuk éves fizetése nem éri el az 500 millió forintot. És akkor a taóról még nem is esett szó. A régebben sport-, a választások előtti időszakban politikai napilapként működő sajtótermék a hivatalos honlapján népszerűsítette a nemzeti petíció elnevezésű akciót, amely az ellenőrizetlen kifizetések rendszerét kívánta megtartani. Gyakorlatilag az állami források követhetetlen (törvénytelen?) felhasználását propagálta, ezáltal társtettes lett minden olyan ismert politikus, korábbi sportoló, aki ezt a kezdeményezést a nevével, arcával hirdette.
A klubok kiadása nő, a központi bevétel jelentősen csökken az eddigiekhez képest, az államkasszából érkező források útját sokkal szigorúbban ellenőrzik, mint eddig. Biztosak lehetünk benne, hogy nem lesznek 30 tagú játékoskeretek, nagy valószínűséggel nő a saját nevelésű futballisták száma a csapatokon belül és talán kevesebben lesznek a kétballábas légiósok.
A magyar családok, vállalkozások számára a mindennapokhoz tartozik a folyamatos osztás-szorzás, mire jut pénz, mit kell később megvenni, megcsináltatni. Aki ebben él napi szinten, megtanulja beosztani a rendelkezésre álló keretet, mert nincs más lehetősége. A sportvállalkozások a kiadásaikat napi szinten kényszerből korlátozók pénzéből éltek nagy lábon és hozták Magyarországra a világ legjobb kézilabdázóit vagy vízilabdázóit.
Az új magyar valóságban a kluboknak minden forintért meg kell küzdeni. Versenyezni kell a nézők kegyeiért, a szponzorokért. Felértékelődnek a jó kapcsolatokkal rendelkező marketingesek, kereskedelmi szakemberek. A szurkoló a jövőben nem nyűg lesz, akinek a kiszolgálása sok helyen tehernek számított és az állami pénzesőben nem is volt jelentősége a nézőszámnak, hanem fontos költségvetési tényező, akinek a kegyeit ki kell érdemelni.
Természetesen nagyon jó lenne, ha a továbbiakban is világsztárok játszanának a magyar kézi-, vagy vízilabda-bajnokságban. Csak mostantól nem az uniós jogszabályokat is megkerülő állami szerepvállalással lehet majd idehozni vagy nálunk tartani őket, hanem piaci tevékenységgel kell biztosítani a tőkét a szerződtetésükhöz.
Viszonylag gyorsan kiderül, hol dolgoznak profi sportvezetők és mely kluboknál voltak tao-haszonlesők és lefölözők vezető beosztásban. Utóbbiak kétségbeesetten fognak menekülni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 29-én.