Krebsz János: Én nem is tudom

Így év vége felé megszaporodnak a mögöttünk hagyott időről szóló értékelések, megszólal a tudós, az elemző, a celeb meg az influenszer. Mindenki okos és lényeglátó, valamint a szépségkirálynőket megszégyenítő módon óhajtja a világbékét.

Rostás Szabolcs: Lapzárta

A Krónika 2022. december 30-án, pénteken látott napvilágot utoljára nyomtatott formában. Elsősorban a tisztelt Olvasónak kell megköszönnünk a laphűséget, a kitartást, elvégre nélküle, nélkülük nagyon régen nem ment volna.

Bolgár György: Az egyhangúság hete

A béremelésről kizárólag a magyar kormány dönthet, nem az EU. A magyar baloldalnak nemhogy az Európai Bizottságban, de az Európai Parlamentben is kicsi a súlya, így nem is tud megakadályozni semmit. „Vádjai” azonban olyannyira nem igaztalanok, hogy a tagállamok is feltételekhez kötötték a Magyarországnak szánt kifizetéseket.

Zöldi László: Búcsú a blogtól

2011 óta az Indexhez tartozó Blog.hu egyik kuncsaftja vagyok. Tizenhárom olvasóval kezdtem, és a számláló azóta több mint nyolcmillió letöltést, hétmillió olvasót jelzett. Az idén is lesz egymillió. Ha elosztom őket 365-tel, akkor a napi átlag 3453 olvasó.

Ladányi Mihály: Az én Bukarestem

Az Athénée Palace szálló egyik csendes udvari szobájába költöztettek vendéglátóim, ahonnan éppen a német csere-pincérlányok öltözőjébe láttam. Így Bukarest már az első este kellemes kis borzongásokkal lepett meg. És mindjárt meg is tanított arra, hogy az antik romoknál sokkal érdekesebb a zajló és változó élet.

A Hét: Év végi találkozó az olvasóval

A válaszok földrajzilag, nemzedékileg, társadalmilag változatos közegből érkeztek. Néhány szabályosság azonban jól körvonalazódott. A válaszok közel háromötöd részét nagyvárosokból küldték: elsősorban Kolozsvárról és Marosvásárhelyről...

Gálfalvi Zsolt: Egy felvilágosító – itt és most

Lehet, hogy Csehi egy-egy íróról, jelenségről vagy kérdéskörről túl keveset vagy éppen túl sokat beszél (ami végső tokon minőségileg ugyanaz). Az azonban bizonyos, hogy a lényegeset, a fontosat, a társadalmi érvényűt, a hozzánk szóló tanulságot sohasem felejti el megfogalmazni.

Belia György: George Sbârcea – Befejezetlen emlékirat

Egy budapesti könyvnapon megismerkedett Babitscsal, aki megkérdezte tőle, hol tanult meg ilyen kitűnően magyarul. Sbârcea ezt a vallomást küldte válaszul Babitsnak, lírai és megható történetét annak, miért és hogyan tanulta meg nyelvünket...