Lendvai Ildikó: „Lex Megdöglesz”

Az állam mindazonáltal megőrizte irántunk való jóindulatát. A miniszterelnök bejelentette, hogy lesznek új ársapkák, csak még vitáznak azon, hogy mire. Ha lehet, én azt a 39-es, félmagas sarkú női fekete csizmát javaslom, amit már kinéztem magamnak.

Zöldi László: Orbán és a vidéki Magyarország

Ő az a vidéki választópolgár, aki soha nem szánt két percet sem a miniszterelnöki igazságtartalmak ellenőrzésére. A jelenséget pontosan vázolta Hargitai Miklós, megtévesztő azonban a statisztika...

Szilágyi Júlia: Lelkiismeret és Nobel-díj

Életmű-alapozássá ezt az indulást a szerves folytonosság tette: Böll nemzedéke hitlerizmus-élményét a „német csoda” fojtogató igézetének kíméletlen kritikájához kapcsolta.

Mikó Imre: Lantom, kardom tied, oh, szabadság!

Ügyeimet tűrhetően rendbe hoztam, s majd csak megélek barátságos lábon régi pajtásommal – a szegénységgel. Ha gazdaggá akar tenni, vessen olykor-olykor egy emléksugárt lelkemre: akkor elég gazdag leszek. Védje hazám ügyét...

Gergely Géza: Kisbán Miklós, a színpadi szerző

Bánffy pedig ezt cselekedte! A töprengő, vívódó, ellentmondások között vergődő embert és nem a hős, a forradalmár általános képét ábrázolta. Művei alapos, gondos, a mai igényekkel számoló értékelésének szükségességére figyelmeztet az író születésének közelgő, századik évfordulója is.

Szemlér Ferenc: Egy három évtizede szunnyadó regény

Mind a mai napig csupán azt nem sikerült elérnie, hogy az élete főművének tekintett Korom és korona végre a szélesebb körű olvasóközönség kezébe jusson. Annál nagyobb elismerés illeti a Kriterion Könyvkiadót, ha ezt a régóta esedékes jóvátételt merészen végrehajtja.

Gálfalvi Zsolt: Biztatás – szerelmi ügyben

Elgondolkoztatónak érzem, hogy életünknek egy konfliktusokban, az ember emberségét próbára tevő helyzetekben oly gazdag területe, mint a szerelem, a férfi és a nő ezer árnyalatú kapcsolata – úgy tűnik, nem érdekli különösebben prózaíróinkat.

Vári Attila két verse

Vári Attila két verse
A távolság már mérhetetlen. / Csak a közelség mérhető. / Itt nyugszik a névtelen gyermek, / méhed újuló temető. / Egyszer két lábra áll a csend, / nyüszítve mond hetet-havat, / hogy szabadságra ment a rend, / s békétlenségünk csak kamat.