Huszár Sándor: Maszat

Maszat annak idején sűrűn szólíttatott fel, hogy menjen már a dolgára, különös tekintettel a vendég urakra, akik mi voltunk, a fiatalok szatmári színházának rajongói, írók, szerkesztők meg hasonszőrűek. Abból az időből (tehát 1956-ból) két csodálatos bogyószemre emlékszem csupán...

Páskándi Géza: Gyermekrajz a Tragédia margójára

Alig tudtam magamnak parancsolni, hogy ne színpadképekben, hangsúlyokban, mozgásban lássam ezt a hatalmas, egyetemes remekművet. „Ha rendező lennék...” – írtam cikkem végén, igen: film- vagy színházi rendező... Tényleg, most jut eszembe: tudtommal film még, legalábbis modern film, nem készült a Tragédiából.

Erdélyi Lajos: A szentgyörgyi fotomurál

Erdélyi Lajos: A szentgyörgyi fotomurál
Amilyen örömmel akasztják falra az idegenforgalom színes táj- és építészeti képcsodáit, olyannyira megkérdőjelezik, pontosabban egyesek nem veszik tudomásul az elvontabb, dekorációs célzatú fotomurál létjogosultságát.

Szávai Géza: A mű élni akar

Mikes és a szerelem. Érintenünk kell futólag ezt az élményt is; nagy teret foglal el a Leveleskönyvben (Veress Dániel „énregényt” vél kibontakozni e szálon), és ami fontosabb: érdekes műfaji következményei vannak.

Szemlér Ferenc: A kisbolygó bensejében

Ki tagadná az emberi közösség tapasztalatának ösztönző hatását a magányt akarata ellenére is átélő, sőt megszenvedő egyén életérzésére? Ki állítaná, hogy a sikerélménynek nincs befolyása a magatartásra?

Marosi Ildikó: Korán elhívták a sorból

Marosi Ildikó: Korán elhívták a sorból
Egy másik nehéz emlék: állott a Maros-gát fölött, a híd korlátjába kapaszkodva, a nagy árvíz délelőttjén, s nézte az összefüggő víztengert Szentanna helyén. Oda költöztette Sófalváról a szüleit, hogy gáz melegítse öregségüket.

Kovács András: Nem a hely, hanem az élet

Ha valaki szereti a szakmáját, nem találja olyan nehéznek. A körülményeket pedig úgy veszem, ahogy vannak. Nem tudom, mihez kezdenék a deltán kívül. Visszatérjek a nyugodtabb élet kedvéért a katedrához vagy valami hivatalban unatkozzam végig az életet? Az én helyem egyelőre, s még sokáig talán, itt van.

Méliusz József: A fekete hajóra várva…

... állunk a pontonon, nézem a csatornán túli képet, amit már úgy megszoktam, mint ha itt ezen a parton, az állomás melletti házak valamelyikében születtem volna és töltöttem volna le egy életet, akárcsak ugyanabban a fegyházban... Babitsot parafrazálom...

Huszár Sándor: Tegyük közüggyé azt, ami közügy!

Azt is elmondtuk, hogy A Hét igyekszik hű maradni immár mindjárt hároméves hagyományához: nemzetiségi jellegéhez, de félreérthetetlenül leszögeztük, hogy továbbra se szeretjük az olyan embert, akinek foglalkozása – a nemzetisége.

Bretter György: Marx halálának 90. évfordulóján

A kérdésben, potenciálisan, jelen van a válasz is, Marx kérdésében Marx válasza. Miért olyan a világ, amilyen, kérdezte, de a kérdést, erkölcsi felháborodása azonnal megfordíttatja vele: ha olyan, amilyen, miképpen lehetne mássá? Válaszait művében találjuk.