Gálfalvi Zsolt: Alkotás és visszhang – díjkiosztás után

Az esztétika és irodalomkritika területén olyan, tájékozódásában, tartalmában, időszerűségében és megírásmódjában egyaránt példás teljesítményre hivatkozhatunk, mint Rácz Győző Értelem és szépség című kötete, amely véleményem szerint méltán megérdemelte volna az írószövetség díját.

Tabák László: „Én vagyok Dárius…“

Az akhaimenida királyok tiszteletben tartották a meghódított népek kultúráját, művészetét és vallásos hitét, és hathatósan támogatták a tudományos ismeretek terjesztését, az irodalom és a művészet alkotásainak népszerűsítését. A „királyok királyának” udvarában kerestek menedéket a kor legjelesebb elméi...

Kiosztották az Írószövetség 1972. évi díjait

Nemzetiségek irodalma: Szilágyi Domokos (Sajtóértekezlet); Bajor Andor (Tücsök és bogár), Franz Heinz (Ärger wie die Hund) és Immanuel Weissglass (Dar Nobiskrug); elsőkötetesek: Saszet Géza (Bizonyság) és Váradi B. László (Kölyökharcsa).

Dévényi István: Az Ő születésnapjára

Polgárnak lenni felelősség, elsősorban önmagunk, ugyanakkor a közösség iránt is. Bátorság. Kockázatvállalás. A polgár nem vár, hanem cselekszik. Tiszteli, mi több, ismeri a múltat, viszont a jövőbe néz.

Lövy Károly: Kicsoda Ön, Jacques Monod?

Kutatásaim kimutatták, hogy a legegyszerűbb sejt is rendelkezik ilyen bonyolult interkonnektáló hálózattal. Utóbbi huszonöt évem munkássága során éppen ezt az interkonnektáló hálózatot tanulmányoztam, azokat a jelzéseket, amiket különböző sejtrészlegek leadnak és ismét mások felfognak.

Puzsér Róbert: A nemzetállami ébredés folytatódik

Ebbe a sziklaszilárd narratívába rondított bele Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője, aki a bahmuti orosz győzelem után Konsztantyin Dolgovnak, a Novorosszijai Népi Front társelnökének adott nagyinterjút...