Katona Ádám: Jánossy D. László

Katona Ádám: Jánossy D. László
Jánossy halk szavú, messze néző, mély érzelmű, inkább borongás hangulatokra hajló igazi művész. Új kifejezési formák meghódítására törekszik, kísérletezései mindenkor szigorú művészi fegyelmezettséggel és igénnyel társulnak.

Szilágyi András: Születésnapi beszéd

Azzal vezetni kezdett mosolyogva, zegzugos folyosókon át. És egyszerre csak kinyílott egy ajtó, és ott állott előttem a mennyországom: a szűzi fényben égő tábla, a felhők között magasló dobogó, a csodálkozó fiúk és lányok, a komoly tolltartók, a vadállatok a falon.

Baróti Pál: Az idő katonája

voltaképpen mégsem regényt írt Szilágyi András, inkább valami különös, sosemvolt – és bizonnyal sosem lesz – prózai költeményt (prózaversnek nevezik mindközönségesen, tudom jól, de itt a költészet a fontos) – hiszen nem bemutatni akart vagy ábrázolni.

Miklós Jenő: Merre tart a parapszichológia?

Az okság elve, amely a kvantummechanika értelmezésével kapcsolatban komoly erőpróbán esett át, szintén új vonatkozásokkal bővülhet egy parapszichológiai „kísérőszövegben”.

Fülöp G. Dénes: Fény esett a burkusfára

Fülöp G. Dénes: Fény esett a burkusfára
A most ünnepelt Páll Lajos nemrég jelentős közművelődési tettével egy Áprily-emlékszoba díszítésére tíz műből álló sorozattal ajándékozta meg Parajd községet. Hiszünk annak a látványnak igazában, amelyre ráébresztett minket a festő-költő délutánja.

Muhi Sándor: Stefan Gnandt jubileumi tárlata

Muhi Sándor: Stefan Gnandt jubileumi tárlata
Stefan Gnandt mezőfényi születésű, Nagykárolyban, Temesváron tanult. Nagykárolyban és Nagybányán dolgozott, ahol rendszeres résztvevője a képzőművészeti életnek, évekig élt Németországban, jelenleg Magyarországon lakik...

Mikó Imre: Gondolatok az emlékirat-irodalomról

Ahhoz, hogy emlékirat szülessék, először rendszerint történnie kell valaminek, amire érdemes emlékezni. Különben a szürke hétköznapok leírása nem hivatásos író tollával, még ha a történész szempontjából értékes adatokat tartalmaz is, unalomba fullad.