Posts by Ifj. Ágoston Hugó

A József Attila után fellépett haladó költőgárda egyik legkiválóbb tagja. Harmincnégy éves, tanár és esszéíró. Verseit javarészt a Nyugat, a Magyar Csillag és a Népszava közölte. Hat önálló kötete jelent meg, közte legutóbb egy nagysikerű műfordítás-antológia...

A Sirató lázas, önvallomásos hangja azonos legtöbb regényének, de mindenekelőtt a Mezítlábnak hangjával; a már öregedő író megrendítő férfiassággal, az elhivatottak és az egyszerű emberségüket megőrző emberek nagyságával néz farkasszemet e patakzó bőséggel áradó monológban a halállal.

Kikérdeztek részletesen az italról. Miből készül és hogyan. Lerajzoltatták a hargasmagú szilva formáját is. Szórakozottan válaszolgattam, mindegyre a szomszédság dolga járt az eszembe. Vajon nálunk is így volt? És az idők folyamán elvesztettünk valamit az emberi teljességből?

Középtermetű, barna bőrű, gyors kezű, határozott fogású, de hirtelen indulatba jövő mester volt. Úgy rendelkezett, akár egy generális, szemmértéke tökéletes, hajszálnyi hibát sem tűrt el. Vassal, fával úgy tudott bánni, mint senki a mesterek közül...

Most olvasom az új Brassói Lapok hasábjain, hogy Bartók Béla 1924. október 16-án az említett díszteremben hangversenyezett. Műsorán – saját szerzeményein kívül – Beethoven, Scarlatti és Debussy szerepelt. A közönség viharosan ünnepelte.

Lapjainkban alig találjuk az irodalom irodalmát. Egy-egy recenzió pukkan, némely könyvet levág vagy felmagasztal az a néhány aktív kritikus. És ezzel kész. Jöhet a következő. És a leltárnál kiderül, hogy sok olyan könyv van, meg szerző, akiről egyszerűen nem írunk.

Cserébe könyveiért itt az én új kötetem. A neki dedikált példány. Erre a délelőttre előkészítve. Már nem éri el. Szép halál csak a beteljesülés, de ő még munkát hagyott hátra. Én próbáljam folytatni? Éppen az fáj, hogy öregebb vagyok, s nálam fiatalabbat kell temetnünk. Sok tanítványa volt.