Nagy Pál: Utolsó üzenet

Nagy Pál: Utolsó üzenet
Szőcs Kálmán szenvedélyesen vágyott az emberi közösség melegére. Voltaképpen a magánytól félt leginkább. Döntő jelentőségű személyes élmények – haláltáborba hurcolt édesanyját nem is ismerhette; édesapja, az eszménykép, korán meghalt – alakították ki benne ezt az érzést.

Tabák László: Felségem ellenzékének cinkosai

Azért van ez így, mert mindannyian azt hisszük, hogy a szomszédokon, az ismerőseinken nevetnek. Szolgalélek őfelségén. Karrierista őfelségén. Betonfej őfelségén. Maradi őfelségén. ŐFELSÉGE őfelségén. Mindenkin, csak nem rajtam.

Muhi Sándor: Szemák-Papp Zsuzsa kortárs üzenetei, nőies csatái

Muhi Sándor: Szemák-Papp Zsuzsa kortárs üzenetei, nőies csatái
Tipikusan nőies témák, megközelítések sorakoznak az alkotásokon, az ábrázolásmód érzékenysége, érzékletessége, kifinomult, olykor vibráló részletei is erre utalnak úgy, hogy nyoma sincs rajtuk a feminizmusnak vagy a női emancipációs törekvéseknek.

Márki Zoltán: Utazás Franyó Zoltán körül

Afféle értelmiségi csoda volt Franyó Zoltán a két világháború közti temesvári művelődésben a maga nagy nyelvtudásával, törzsökös eleganciájával, jólértesültségével és népszerető igényeivel.

Kovács János: Kételyekből kételyekbe

Az én kételyeim nem olyan kategorikusak, mint az Izsák Józseféi, aki az Igaz Szóban (Kételyek egy vállalkozás körül. 1974. 2. szám) megkérdőjelezi a romániai magyar irodalom egykori folyóirataiból készülő antológiák létjogosultságát. Kételkedem kategorikusan megfogalmazott kételyeiben...

Morvay Pál: A Napos oldal újrakiadására

Morvay Zoltán jelentette meg az első Karácsony Benő-kötetet Tavaszi ballada címmel, 1925-ben, az Erdélyi Könyvbarátok Társasága könyvsorozatának második köteteként. Erre utalnak a levél e szavai: „… ön volt az, aki először figyelt fel rám.”

Bedő Sándor: Felfedezés – viharok sodrában

Rendkívüli alkalmazkodóképességénél és változékonyságánál fogva bármely vírus bármely élő sejtben elszaporodhat, és bármely vírus bármely, számára új protoplazmában új tulajdonságokat nyerhet.

Fábián Sándor: Magnóliavirág

A nagyváradi múzeum – a volt püspöki palota – előterében, a tömör falak oltalmában éppen virágoztak a magnóliafák. Hányszor nézegettem sóvárogva őket: ha csak egy kis gallyat hazavihetnék róluk! De sohasem volt szívem – s mi tagadás, bátorságom – tépni a virágokból.

D. Varga Katalin: Kár

D. Varga Katalin: Kár
S akkor egyszercsak mégis reménykedni kezdtem: találok valahol egy plakátot, ami hirdeti majd, hogy elrettentő példának gyűjtötték egybe a mázolmányokat. Vagy talán azért, mert a giccsfestőnek is van szíve, neki is kell sikerélmény?