NJF: Gutmann –laza névetimológia

A polgárháború híres német (askenázi?) fotósa volt Hans Gutmann (1911 –1982), aki sokat élt spanyol nyelvterületen, és Juan Guzmán-ra ’spanyolosította’ nevét. Spanyolföldön főleg a nemzetközi brigádosokat fotózta (maga is az volt)...

Kemény Zsuzsa: Szobrok, maszkok

Kemény Zsuzsa: Szobrok, maszkok
Reprodukciókat mutat. Szobrok, maszkok, finommívű tálak, s köztük egy óriás pisztrángról készült fénykép, kétféle nézetből is, mellette mérőszalag. Halász vagyok én is, tanúsíthatom: az a hal jóval hosszabb, mint amennyi.

Dankanits Ádám: Pedagógiai délkörök

A pedagógiai valóság azonban ott is nyugtalanító, ahol a mindennapi kenyér már nem alapgond. Az ember teremtette a tudományt, de úgy tűnik, a tudomány szigorú fegyelméhez az ember nehézkesen tud alkalmazkodni

Cs. Gyimesi Éva: A tudatformálás eszköze a nyelv

Ha a családban sok a könyv, szeretnek olvasgatni, a gyermeket sem kell biztatni erre. Mondanunk sem kell, hogy különösen elfoglalt szülők esetében jelent hasznos és viszonylag kényelmes megoldást a közvetett nevelésnek ez a módja.

Szilágyi András: Gyalogos emlékeimből

És én a parasztoktól megtudtam, hogy voltak jobb malmok és finomabb lisztadók Facset körül, de senki sem volt becsületesebb ennél a kék szemű, szelíd molnárnál, akinek nemcsak a mérlege, de szíve is a helyén volt, s akihez ezért szívesen eljöttek a kicsi falvak lakosai.

Szász János: A tények irodalma

Kacsó Sándor önéletrajzának második kötete egy klasszikus regénytípus sajátos változata: fejlődésregény. Szubjektív mozzanat, a Fogy a virág, gyűl az iszap cselekménye akkor indul, amikor én megszülettem, és fejlődésíve eszmeileg-erkölcsileg oda torkollik, ahová magam is eljutottam.

Kapusy Antal: Habent sua fata…

Mintha csak azért hasonlítana annyira a latinban a törvény (lex, legis…) és az olvasni (lego, legere, lexi…) szó. Merthogy a könyvet óvni kell, az az illendőség rendszabálya. De hogy olvasni és olvastatni kell, az a szellem és a szellemi megmaradás léttörvénye.

Szávai Géza: Művészet és élet egybejátszatása

Egy középszerű színész (ennek elsőszemélyes, elbeszélőtechnikával fodrozott-csipkézett monológja a regény) főszerepet kap egy társadalmi drámában, melyet hamisnak érez. Lelkiismeretfurdalásainak zuhatagja a főpróba előtti éjszakán árasztja el.

Marosi Ildikó: Fotó – Marx József

Marosi Ildikó: Fotó – Marx József
A közhiedelemmel szemben a művészfotós számára a színpadon nem mindig optimálisak a körülmények. Olyankor érzem magam a legjobban, amikor a főpróbán fölmegy a függöny, és én teljes fénynél, az általam legjobbnak tartott jelenetet tudom megörökíteni.