Szász János: Folytatása következik

Én még sok mindenről szerettem volna beszélgetni vele. Ő közben vitatkozni kezdett Kormos Istvánnal és Parancs Jánossal Babitsról és Juhász Gyuláról, kis komparatista elemzést rögtönözve. Mennünk kellett, még ebédelni valahol, majd ki az állomásra.

Szekernyés János: Beszélgetés Kodolányi Jánossal

Szekernyés János: Beszélgetés Kodolányi Jánossal
Apámat régi és szoros barátság fűzte a romániai magyar írókhoz. Egy időben nagyon élénk kapcsolatai voltak Balogh Edgárral, s rokonszenvvel követte Asztalos István és Szabédi László írói pályájának alakulását. A legszorosabb barátság Gaál Gáborhoz és Tamási Áronhoz fűzte.

Majtényi Erik: Hangjegyek holdfényben

A sima márványlap semennyire ki nem emelkedik az oltár előtti padlatból, amelyen nincs dátum, nincs ige, csak ez a három név párhuzamosan egymás alatt. Johann Sebastian Bach. A karnagy, aki itt élete huszonhét legmunkásabb esztendejét töltötte.

Bejegyzések – megnyitható rovatok az Új Hét honlapon

Bejegyzések – megnyitható rovatok az Új Hét honlapon
Az Új Hétben a megjelenése óta eltelt valamivel több mint négy év alatt 20 ezer 600 bejegyzés, cím jelent meg. A WordPress adatai szerint a napi megtekintések átlagos száma a kezdeti körülbelül 200-ról máig körülbelül 400-ra emelkedett, leginkább a "szörfözésnek" köszönhetően.

Halász Anna: Lohinszky közelképben

A jól ismert arc, mikroszkóp alatt. Gondolkodni kell ezen az arcon. Mert a színésznek eszköze az arca, és van Stradivari-arc és nyírettyű-arc. Lohinszkynak első látásra hálátlan arca van: sima, lágy, még ma is majdnem ránctalan, lekerekített vonásokkal. Nincs kiugrasztható törése, nem tűnhet fel rajta semmi – csak a tartalom.

Szőcs Géza: A körülmények és a mérték

Az első meglepő konstatálás: hogy ez a vállalkozás, amely előzmény nélküli a magyar nyelvű könyvkiadás történetében – nem valamely egységes szellemi csoportosulás gondolkodóié. És itt most nem is a kötet külső jegyeiről van szó...

Cseke Péter: A cselekvés költészete

Gálfalvi György riporteri nézőpontját a tájjal való összeforrottság, az emberekkel való azonosulás jellemzi. Igyekszik vallomásos helyzetekbe hozni riportalanyait, kivárja azt a pillanatot, amikor feltárulkoznak a közösség életébe bevilágító egyéni sorsok.