Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Jogosan állapították meg Gauss életrajzírói, hogy a göttingai egyetemre nem annyira ismereteinek gyarapítása kedvéért iratkozott be, hanem inkább azért, hogy az egyetemi élet szabad légkörében zavartalanul folytathassa már a középiskola padjaiban elkezdett önálló kutatásait.

Bolyai Farkas azok közé a matematikusok közé tartozott, akik nem arra törekszenek, hogy új eredményekkel gazdagítsák tudományukat, hanem inkább arra helyezik a súlyt, hogy a már meglevő eredményeket szilárdabb alapra állítsák.

A matematikát még alig igénylő társadalom képe nélkül az úttörők, a Bolyai Farkasok hétköznapi hősiessége sem nyilvánvaló. A reménytelennek látszó ügy vállalása teszi hősiessé, ez a fajta vállalás az, ami erkölcsi üzenetként szól az utókorhoz.

Bolyai Farkas a korszerűség szintjén álló pedagógus volt. Nem ösztönös ráérzéssel, hanem tudatosan fogta föl és végezte pedagógusi tevékenységét. Egész életét átható, önmaga iránti szigorú igényessége e területen is jellemzi. „Tanítani kell, de jól tanítani – mindent...

Érthető, értékelő, ismertető, összehasonlító, folyamatokat érzékelő írásai irodalmunkról egy olyan gyakorlatot példáznak, amely a testvériséget mindenekelőtt a kölcsönös megismerés állandó folyamatának vallja.

Vajon ezért volt-e olyan mindent elsöprő sikere Shakespeare-nek? És nem is valami vígjátékának, hanem a Hamletnek! És a fiatal Balázs Samunak, aki címszereplőként fekete palástban koponyával a kezében állott a kivilágított színpadon, és a lélegzetfojtó csöndben szilárdan mondta Arany örökérvényű szövegét.

Az 1954–56 között elvégzett első nagy gyűjtés (Bajor Andor, Benkő Samu, Csehi Gyula, Földes László, Gálfalvi Zsolt, Hajós József, Jancsó Elemér, Kallós Miklós, Marosi Péter, Szarvadi Tibor, Széll Zsuzsa, Tordai Zádor, Tóth Sándor munkája) eredményeként felszínre hozott G. G.-írások között nem tűnik fel a Gerő György álnév