Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Domokos István az utóbbi években mind szótlanabb lett. Megtermett ember volt, Mihály rá hasonlított; az öreg, amikor ruhát csináltatott, kettőt rendelt, hogy egy legyen a fiának is. Aztán már ebbe se telt öröme, csak állt a csűrben nagy szomorúan és sóhajtozott.

Ha nemcsak megkétszerezzük, hanem megháromszorozzuk az öntözött területet, vagy pedig a megkétszerezés esetében nem egy, hanem két terméssel számolunk évente (például a rizs esetében), kétségtelenül helyreállítható a levegő oxigénmérlege.

Nem könnyű olvasmány, de kihagyhatatlan olvasmány. Felismerni benne azt a világot, amely látszólag ily jólfésülten mutatkozik be Andrić fegyelmezett mondataiban, felér Amerika felfedezésével: ez az innenső Európa. A sokáig kitagadott vagy kifelejtett. A miénk.

Egy idő múlva szinte minden férfi és nő értéktelenné fog válni, szolgáltatások és további gépek előállítója. Így hát… ha nem találunk okokat és módszereket, hogy az embereket azért becsüljük, mert emberi lények, akkor akár ki is irthatjuk őket, amint azt már oly sokszor javasolták.“

Az Árvácska új műfaj: csak önmagát képviseli egy életműben és irodalomban. Annak a hatalmas fájdalomnak a könyve, melynek mélyére nem jut le az epika, s melynek nem elég tágas a líra. Olyan művet teremtett hát Móricz Zsigmond, mely ötvözte a líra mélységét és az epika szélességét

Nehéz évek jöttek. A darab magyar változatáról mindenki megfeledkezett. Én is. A felszabadulás után azonban ismét kezembe került, s miközben kissé átjavítgattam, eredeti címéhez is hű óhajtottam volna maradni. „Aki látta a halált“ lett belőle.

Amikor déli szomszédunk televíziójából már-már megtanultam bolgárul (s a koito vonatkozó névmás használatát is már betéve tudtam), jött az a decemberi felfordulás, aztán a szabadság, végül a kábeltévé; s figyelmem a szláv nyelvekről – úgy tetszik, végleg – az angolszász és a latin nyelvek felé fordult.