Ivó Péter: Emberiség

Általánosan elfogadott és -ismert igazság, s csak azért említem, mert az emberiség helyett furcsa szókapcsolatot olvastam Illyés Gyula Kháron ladikján című könyvében. Egy öreg bácsi nem az emberiségért, hanem az „emberi nemzetért“ kesereg.

Szépréti Lilla: Hol az ön képe, művész úr?

Szépréti Lilla: Hol az ön képe, művész úr?
Érdemes lenne egyszer sorrajárni s megkérdezgetni a képzőművészeket, kinek hová került államilag vásárolt szobra, képe, majd utánanézni: valóban ott van kiállítva? Nem sínylődik-e lent a pincében, raktárban, fásszínben, mellékhelyiség előcsarnokában, szekrény mögötti áristomban?

Majtényi Erik: Lankadó szárnyak

Kincseket meglátni a földben vagy megteremteni a költészet kincseit – milyen rokon a más korból és tájról származó két legenda. Zeusz villámai: a Villám kedvelt magyar lónév, akár a Ráró, kevesen tudják, hogy halászsast jelent, tehát szintén röpül.

Vita Zsigmond: Aletta van der Maet nevének dallama

Vita Zsigmond: Aletta van der Maet nevének dallama
Aletta van der Maet neve a második szakaszban bukkan fel első ízben, azután még háromszor megismétlődik (egyszer csak az Aletta név), és az utolsó szakasz utolsó sorában búcsúzunk el tőle. Aletta van der Maet: eszerint dallamalakító kulcsszó Áprily Lajos versében...

Bernád Ágoston: Korunk-Galéria

A koncepció? Ha akarnám, sem tagadhatnám le, a lapunk művészeti törekvéseivel is összhangzó avantgarde-kísérleti jelleget. Ez csak a tárlatok egy részére, talán többségére jellemző. Célunk a modern képzőművészeti látás propagálása.

Molnár Erzsébet: Szép Budavára

A soktornyú, gótikus-reneszánsz palota 1541-ben a törökök kezére került, de 145 évi török uralom, s a természeti katasztrófák után is megőrizte csodálatos szépségét. A visszafoglalás több hónapig tartó ostroma idején azonban üszkös romhalmazzá vált.

Szász János: Jebeleanu a „Petőfi-ben“

Amikor a múlt hét péntek estéjén Jebeleanu megszólalt – Domokos Géza első kérdésére válaszolandó – a bukaresti Petőfi Művelődési Ház „Kriterion Klubjában“, pillantásom a tőle karnyújtásnyira lévő szoborra esett, Balogh Péter Petőfi-szobrára.

Orbán Ferenc: Jó napot, Mihály! II.

Domokos István az utóbbi években mind szótlanabb lett. Megtermett ember volt, Mihály rá hasonlított; az öreg, amikor ruhát csináltatott, kettőt rendelt, hogy egy legyen a fiának is. Aztán már ebbe se telt öröme, csak állt a csűrben nagy szomorúan és sóhajtozott.