Szász János: Böll új regénye

A krimi fordulatosságával és a tanregény világosságával azt ábrázolja, hogy a bulvársajtó stílusosan könnyedsége mögé rejtőző szélsőjobboldali erők valójában az erőszaknak olyan formáit képviselik, amelyek azután újabb erőszakos cselekedetekre kényszerítik az egyébként békés polgárokat.

Horváth Andor: Mi újság a Novij Mirnél?

A regény cselekménye a szovjet kémelhárítás három tisztje köré szövődik, akik fontos megbízatást kapnak. Az ő erőfeszítéseiket, helytállásukat mutatja be az író a rendkívül nehéz próbatételek közepette – a szüntelen halálveszélyben is tudják, hogy folytatniuk kell a küzdelmet

D. Varga Katalin: Gyermeknapra

D. Varga Katalin: Gyermeknapra
És miért ez az óriási divatja a gyermekrajzoknak? A múlt században a Vámos feltalálta a naivságot, ez a század rájött arra, hogy minden gyermek egy-egy kicsi Rousseau. Pedig a felnőtt vissza, a gyermek mindig előre vágyik...

Muhi Sándor: Kukrinyikszi

Muhi Sándor: Kukrinyikszi
Nem egyedi történet, és nem a Szovjetunióban találták ki. A hatalom, a politika évszázadokon keresztül próbálta a művészetet – olykor a tudományt, kultúrát, hitvilágot – a saját ideológiája szolgálatába állítani, ezek az erőfeszítések általában a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, a makacs önigazolás, és az előrelátható, borítékolható bukás jelei.

Muhi Sándor: Erdős I. Pál (1916–1987)

Muhi Sándor: Erdős I. Pál (1916–1987)
Sokan és sokszor leírták, hogy alkotásainak fő erőssége a könnyed, játékos, lírai hangvétel. Vitathatatlan tény, hogy egyéniség. Rajzai tanulsága szerint sajátos formanyelvvel, könnyen felismerhető, azonosítható kifejezésmóddal rendelkezett.

Veress Zoltán: Jókai: műfaj – Egy klasszikus műhelytitkai

Kérdés, hogy lett-e volna „jobb“ író, legalábbis bizonyos esztétikai ideált jobban megközelítő író szóban forgó klasszikusunkból, ha már kezdetben elfordul az ő saját, egyedül neki rendelt múzsája hívásától, s megpróbál – tegyük fel például – Eötvös útjára lépni.

Gyalui Péter: Mihai Viteazul és Gyulafehérvár

A május 2-án elindított seregek 1600. május 20-ra már Hotin vára alá érkeztek, majd néhány nap elmúltával Mihai már Iaşi-ban volt. Ekkor saját magát így titulálta: „én, Mihai vajda, Havasalföld, Erdély és Moldva ura”. Az egyesülés kiteljesítése a moldvai néptömegek támogatását élvezte.

Bunta Magda: Mihai igazi arca

Bălcescu valószínűleg nem tudott arról, hogy Aegidius Sadeler kiváló tanítványa, a majna-frankfurti Isaac Major (1576–1630), mesterét utánozva, Sadeler művének hatására (?), ugyancsak élethű, maradandó értékű művet (14,5x10 cm rézmetszet) alkotott a román nép történelmi eszményképpé magasztosult fiáról...