Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Pontosan huszonöt évvel ezelőtt végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet első évfolyama, amellyel a hazai magyar színészoktatás megindult: Lukács, Éva, Orosz Lujza, Tanai Bella, Török József, Lohinszky Loránd, Kiss Albert, Harag György. Valamennyien már elsőévesen játszottak.

A mesélő Thomas Mann nem az igazság és az emberség bajvívó gondjai elől menekült a mesébe, éppen fordítva, mint az igazság és az emberség bajvívója fordult a meséhez. Hogy mindenki megérthesse. Majd egyszer. Mert akkor sokan nem értették. S korántsem egyik-másik meséjének bonyolultsága okán.

A modern fizika geometrizálása általános jelenség: Einstein az általános relativitáselmélet kidolgozásakor nemeuklideszi geometriában gondolkozik, mintegy igazolván Bolyainak azt a megérzését, hogy „a fizikai gravitációs tér és a geometriai tér között belső összefüggésnek kell lennie”.

Mikor rádöbben, hogy Gönczi Dénes is vívódó, közte és családja között őrlődő ember, aki a vele való kapcsolatában elveszítette biztonságát, lelki nyugalmát, s menekülni akar, Szendy Ilka egyetlen módot talál, hogy végleg magához láncolja: megöli.

Erőteljes, élményszerű írói portrék, jellemzések helyett így csakugyan csak adalékot kapunk. Lehetséges: ez volt az írói szándék. Ebben az esetben a kihasználatlan lehetőségeket fájlalom. Számomra a kötet írásainak egy-egy töprengőbb részlete az igazi élmény.

Gherea időszerűségét nem elsősorban a kerek életrajzi dátumok biztosítják, hanem azok a kérdések, amelyeket a maga korában eredeti módon megoldott és még inkább azok a mai, égető kérdések, amelyek megoldásának szükségszerűségéről és lehetőségéről példája győz meg bennünket.

Ha az Enciklopédiában nem fedezünk is fel új eredményeket, ez a mű a maga idejében úttörő munka volt. Szily Kálmánt idézve: műve matematikai szempontból is „egy hirtelen kiemelkedő s előhegyek nélkül magánosan álló csúcs, a kietlen lapály és pusztaság közepén“.

„Az aforizma csak látszatra elmés mondás, mert ha csak elmés mondás, akkor csak látszatra aforizma“ – Ezzel a csak látszatra elmés mondással – tehát valódi aforizmával – kezdi Angi István a Gondolatok a művészetről című új Téka-kötet előszavát. Majd elmagyarázza részletesen...