Fuchs Herman: Elfogultság nélkül…

Ha a fejlődés folyamatának eredményét annak értékével, hatásosságával mérjük, akkor feltétlenül figyelem be kell vennünk azt is, hogy a főemlősök evolúciója uralkodó helyzetet biztosított az embernek – a legfejlettebb főemlősnek – a természetben.

Majtényi Erik: Asszony a zivatarban

Tavasszal Temesvárott jártamkor egy igénytelennek tetsző kis könyv esett a kezembe. „A távozó“-nak, Lányi Sarolta verseskönyvének (azóta megnéztem, hogy a második) főleg a címlapján álló évszám ragadta meg a figyelmemet: 1914.

Szabó Antal: Kamala közeledik

Mi más is lehetne az, hogy a magyar költségvetés tervezését, Magyarország fiskális mérlegét, az állampolgárok pénzügyi biztonságát egy másik állam politikai eseményéhez kötjük, ha nem állami függetlenségünk súlyos semmibevétele?

Muhi Sándor: Ezért utánozhatatlan – Tibor Ernő

Muhi Sándor: Ezért utánozhatatlan – Tibor Ernő
Tibor Ernő jó száz éve pontosan tudta, hogy csak hittel, elkötelezettséggel, korszerűen, szinkronban a legújabb európai irányzatokkal lehet, érdemes festeni. Szerénynek, egyszerűnek tűnik a Nagybányai táj című olajképe, mégis sokat elárul látásmódjáról, egyéni stílusáról.

A Hét szerkesztősége: Az olvasóhoz

A Hét előző és mostani száma – szerkesztőségi gyakorlatunkban szokatlan módon – kettős számozással jelent meg: ily módon igazodunk azokhoz a művelődési lapokhoz, amelyek – mint például a Contemporanul vagy…

Oláh Tibor: Az ember himnusza

A „román Gorkij“ „mintha könnyekbe mártotta volna tollát“ (Amita Ray), „a nyomor, a lázadás, a remény rapszódiáját“ alkotta meg (André Wurmser), és „a vállain hordozza Sadoveanu és Rebreanu örökségét, továbbfejlesztve realizmusukat, humanista meggyőződésüket“ (Arthur Lundkvist).

Szász János: Noteszlapok harminc év irodalmáról

Ez a sorskép – amidőn napjaink történelmének annyi aggasztó tünetét okozza a nemzeti egyenjogúság megoldatlansága a világon – különös jelentőségű. A testvériség határozza meg, hogy a romániai magyar irodalom forradalmi hagyományainkat őrzi és folytatja.