Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Stockholmból kitartóan küldözgeti fotóit Gergely Tamás prózaíró, tudván, hogy örömet szerez velük nekem. Hiszen ő is azért készíti őket, mert van gépe és szereti észrevenni az utcán, amerre jár, a banálisban a dekoratívot, a látványszerű, olykor az ikonnal felérő képi absztrakciót.

Ekkor döbbentem rá többek között arra — amit Leonardo da Vinciről, Michelangelóról és még sok élvonalbeli alkotóról mindig is tudtam —, hogy milyen kiváló és bátor művész volt az első pápai megrendelések idején alig huszonötéves Raffaello Santi is.

A szakácsportré minden bizonnyal kis része annak a nagyszabású sorozatnak, amelynek a Huszadik század emberei címet adták. Olyan vállalkozás ez a fotóban, mint a milyen Balzac Emberi színjátéka vagy Zola az élet teljességét leképező regényfolyama az irodalomban.

„Szerencsésnek tartom magam, hogy még filmre is dolgozhattam, saját kezemmel hívtam elő a felvételeket. A saját ötleteim alapján kísérletezhettem a filmhívások során” – vallja katalógusában Erdély Bálint Előd.

Gellért Sándornak a református gimnázium tanulójaként az akkoriban Szatmárnémetiben dolgozó Mohy Sándor volt a rajztanára. Saját bevallása szerint nem dühöngött benne a festői tehetség, ezért — és főleg a karakteres, könnyen rajzolható arca miatt — általában ő volt a modell.

Ha jól belegondolunk, kicsit merésznek tűnik a feltételezés, hogy a szatmári Székesegyház eredeti szobrait velencei művész készítette, de ha tudjuk, hogy bécsi, müncheni, tiroli stb. festők, szobrászok munkái láthatóak Nagymajtényban, Felsőbányán, Kaplonyban, Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Szatmárnémetiben és még hosszan sorolhatnám, akkor már mindez nem is olyan valószerűtlen.

A képet szemlélve tulajdonképpen 1964-et írunk, s a bukaresti Dorobanti sugárút egy részét látjuk, ha elindulnánk a kép baloldala irányában, akkor hamarost a Dorobanti térre jutnánk, majd onnan még tovább, az RTV stúdiójáig...