Mentés másként: Leány gyöngy fülbevalóval
Ez a lány nem csupán a múzeumban látható, hanem szinte mindenhol Hágában. Ott van a bejárat melletti óriásplakáton, a képeslapokon...
Katona Szabó Erzsébet költői bőrkollázsai
Mint gótikus templomok mozaikos rózsaablakán, úgy tör át diadalmasan Katona Szabó Erzsébet monumentális bőrkollázsain a fény, titkokat, mágiát sejtetve a szemlélőben.
Sötétkamra (17): A falak és a szellem
Könyvtár nem lett, a bombatalálatos romra emlékeztető grund viszont ott éktelenkedett a főtér hónaljában. Ezt a romhalmazt díszítették fel a tábor idején romániai és külföldi képzőművészek, Szellem keresi a helyét jelige alatt. Cseke Gábor "képaláírása"
Sötétkamra (16): Borvíz
Olyan, mint egy fájdalmasan szétnyílt, kínjában eltátott száj, amelyből véres nyál csorog le, havasi növények és mohos kövek között. Cseke Gábor "képaláírása"
Névtelen mesterek
Magyarország legnagyobb egyházművészeti gyűjteménye Esztergomban van. Magyar és nemzetközi anyagának gazdagságát csak a Szépművészeti Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria szárnyalja túl.
Kolozsi Tibor és a hely szelleme
Mindig érdekes, mindig izgató töredékből, torzóból, részletekből következtetni az egészre. Ha ilyet látunk, egyből előugrik narratív énünk, beindul fantáziánk, és igyekszünk történetet kerekíteni a látvány köré.
Szatmári oroszlánok
Rövid világhálós keresgélés után megtudhatjuk az oroszlánról, hogy a legtöbb afrikai, ázsiai országban a hatalmat, nagyságot, erőt, szabadságot jeleníti meg, a Nap, a tűz jelképe. Eszes, nemes, nagylelkű, igazságos, bátor,…
Szőlőlugas és könyvoldal
A szó kicsinyítése eredetileg arra is utalt, hogy a ’nagy’ lapok – manapság talán úgy mondanák: ívek – (tekercselhető) formára vágásakor leesett ’nyesedékekre’ is lehetett azért írni, például egy rövid epigrammát vagy egy konyhai receptet
Nemes László szinesztéziája
A festőnek sem könnyű. Neki is súlyos a harmonika. Telnek az évek, gyűlnek a gondok, egyre csak nő a teher. De megpendül benne a lélek muzsikája, és máris szárnyalhat újra…
Olasz kajákról – Oroszhonból
A pizzát kézzel kell enni (semmi esetre sem villával, vagy – szörnyűség! – késsel-villával, horribile dictu: kanállal...), általában úgy hajlítgatva, hogy a ’feltét’ ne csurogjon a nyakunkba, a ruhánkra, az asztalra...