Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Eszembe jut egy anekdota. Egymás mellett sorakozik három cégtábla: „ a város legjobb szabója”, „az ország legjobb szabója”, „az utca legjobb szabója”. A bölcs beéri ez utóbbival. Közírásunk szereti a szuperlatívuszokat, én szívesebben tobzódom az egyszerűségben.

Bajor a maguk természetes arányaiban akarja látni a dolgokat, bennünket pedig egyszerűen megdöbbent az a lehetőség, hogy a pontosnál (normálisnál) gyengébb vagy erősebb szemüveget ajánlhat valaki.

„Hevesi művész és tudós volt egyszerre. Mestere a gyakorlatnak és elméletnek minden régi és új kérdésben, akár a színpadon, akár íróasztala mellett szolgálta élete egyetlen igazi szerelmét: a színházat.”

Chase Manhattan bank 1966-os számításai szerint az amerikaiak hárommilliárd dollárt költenek évente kutyáikra; csak Kaliforniában 1240 kisállat-kereskedés működik; virágzik a kutyakozmetika és -gyógyszeripar; fellendülő üzlet az ebegészségügyi biztosítás; növekvő arányokat ölt az ebrablás...

A gyengébb vagy közepes erősségű érzelmek serkentik az energiát, mennyiségileg növelik és minőségileg javítják a teljesítményt, a nagyon erős érzelmek rendszertelenné, kuszálttá teszik, rohamosan csökkentik az eredményt.

Hogy mi következik ezután, még nem tudom. Meg akarom rendezni Asztalos István Fekete macskáját, várom Sütő András új darabját, várom Páskándi nekem való vígjátékát, és várok egy Földes Mária-darabot. A Hétköznapok és a Baleset az új utcában után egy újat.

Nemlétező színészeimet felküldtem hát képzeletem színpadára... Vajon a már említett nagyképűség kigúnyolásán kívül ez a szövegadta keret nem alkalmas egyebek felvillantására is? Gondoljuk el: Sganarelle akaratán kívül válik „doktorrá”.

A jövő kérdése, hogy az új elektronikus környezet, amelyet a technika az ember körül alkot, és amivel, a McLuhan-i elmélet szerint, ki is vonja a természetes környezet uralma alól, milyen mértékben fogja „rekollektivizálni” az egyénekre szakadt társadalmat.

Charles Foster Kane története a korlátlan hatalom csúcsára jutott ember iszonyú magányosságáról szól. Pontosabban: a korlátlan hatalomhoz jutott ember középszerűsége, szellemi törpesége, lelki sivársága, érzéketlensége vezet az iszonyú magány önmagába visszafutó tragédiájához.