Ifj. Ágoston Hugó – Oldal 112

Pethő Tibor: Horthy és Nagy Imre NER-Magyarországon

A nemzetvesztés és a hazaárulás kontextusában meg külön érdekes Kovács Zoltán állítása, hogy „Nagy Imrét, Magyarország kommunisták által halálra ítélt és kivégzett miniszterelnökét a jobboldal nem szokta szidni. Különösen nem »tele pofával«. Épp ellenkezőleg.

Ágopcsa Marianna: A restaurálás gondjai

Vasile Drăguţ hívta fel rá a figyelmemet. 1972. október 1-én jártam itt, a freskót néhány hónappal előbb fedezték fel, amikor a szószék melletti falrészen leesett a vakolat és „színes foltok” tűntek elő. Százötven freskó áll a sürgősségi listán, de ez a freskó nem szerepelt közöttük, hiszen a templom épülete nem műemlék.

Kozma Dezső: A líraiság lehetőségei

A Krúdy-regény nem úgy regény, ahogy azt addig megszoktuk. Némi túlzással azt is mondhatjuk: inkább líra, mint epika, hisz nincsen jól meghatározható cselekménye, színtere s a szokványos szerkezeti sémák sem illenek rá. Krúdyt magát parafrazálva: művei olyanok, mint azok a dalok, amelyeket sohasem énekelnek végig.

Vilhelm Károly: Egy délután Barcsaynál

Kávét iszunk, és egy régi szuszékról, egy régi rézkarcáról beszélünk. Elmondja, hogy több hónapig mintázott is, ami ugyancsak különböző tér- és formakérdések tisztázását eredményezte. Nagy elismeréssel beszél Abodi Nagy Béláról, Ambrus Imréről, a kolozsvári fiatal festőkről, és kérdez a vásárhelyiekről.

A hatalom imádatában könnyű mérgezővé válni – Interjú Ungváry Rudolf író-újságíróval, filmkritikussal

Ez a rendszer a klasszikus fasizmus bukásából tanult – fasisztoid – mutáció. Ahogy a spanyolnátha „tanult” a normális influenza meggyengüléséből. A fasisztoid is „tanult”. Ugyanúgy vissza akarja vezetni a társadalmat az őserdőbe, ahogy őse, a klasszikus fasizmus.

Gálfalvi Zsolt: Minden vagyok

„Minden vagyok és mindennek az ellenkezője is” – ezzel a sorral kezdődik és végződik Szemlér Ferenc új kötetének nyitó verse. Ez a sor, úgy érzem, a modern és valóban jelentékeny költő lényegi tulajdonságainak tömör, egymondatos meghatározása.

Kacsir Mária: Búcsú Lám Bélától

A kivételes, nagy kalandregénybe kívánkozott, és Lám Béla úgy írta meg – a személyes kalandot, amely egyediségében ugyan csak vele történt meg –, hogy a fejünk búbjáig benne vagyunk valamennyien. Ezért olyan jó regény A körön kívül.

László Ferenc: Hódolat az alkotónak

1958 szeptembere, az első Enescu-fesztivál: határkő a román zenetörténetben. Amíg a mester élt, elsősorban mint előadóművészt ismerte s rajongta a világ. Nemcsak a külföld, a nagyvilág, hanem a hazai közvélemény is csak másodsorban tartotta zeneszerzőnek.

Ondrejcsik Kálmán: A kutatómunka bálványai

A tudományos cikkek hihetetlen elszaporodásával kapcsolatosan a hatvanas években kezdték először emlegetni az „információrobbanást”. A jelenlegi helyzetet inkább információs környezetszennyezésnek nevezném, mert a szakirodalom mennyiségi túltengése már nem egyszerűen haszontalan, hanem káros.

Vita Zsigmond: Az utolsó bajnok – Zeyk Domokos százados, Bem tábornok hadsegédje

„Valamelyik orosz főtiszt Zeyk rendkívüli vitézségét látva, egy kozáktól rendeletet küldött, hogy »ama vitéz magyart élve hozzák elébe.« Késő volt. Zeyk meggyőződvén, hogy menekülés nincs, pisztolyával agyonlőtte magát.”