Tarr István: „Mit várhat az én Lillám…”
Fia halála után az édesanyja így ír róla egyik levelében: „Kedves fiam soha egy szavával, annyival inkább cselekedetével soha meg nem szomorított; minden bajait csendesen hordozta, és a volt legnehezebb előtte, hogy én is vele együtt éreztem mindeneket.”





