Posts by Ifj. Ágoston Hugó

„Az irodalom a társadalmi élet szerves része – írja egy 1934-ben megjelent tanulmányában –, és mint ilyen, alkotóeleme annak a hatalmas folyamatnak, amelyben egyén és tömeg, ember és társadalom, társadalom és természet a maga harcaival és kiegyenlítődéseivel végighömpölyög a tovatűnő évszázadokon.”

Vége? kérdezte Celan oly jellegzetesen kétkedő fejmozdulatával, mintha hallgatózna, valahonnan messziről, valahonnan mély önmagából választ várva kérdésére. Öt esztendő telt el azóta, Celan holttestét egy másik tavaszi hajnalon kihúzták a partra a szajnai halászok...

Ami már most az egyes ciklusok „prózai” bevezetőit illeti, úgy veszem észre, mindenki bedőlt a tördelésnek: prózának nézte, holott versben vannak, muzsikálnak, ahogy csak Páskándi-vers tud : „jaj, hova ássalak egyszeri kincsem, csöpp zabi testem” (Közérzeteim) – hexaméter ez a javából...

Miközben kételyeinek, bánatainak, kétségbeesésének kifejezést keres és hangot ad, nem csupán saját megmentéséért, de az egész emberiség üdvéért teremt új és új világokat a képzelet birodalmában és örökíti meg bizakodását az emberi szabadság és művészi szépség diadalában.

„A népszolgálat... a művészetben csak ott teremtett világirodalmi értéket, ahol egy nép történelmi-politikai célkitűzései korproblémákként jelentkeztek, és az őket kifejező művész világirodalmi rangú tehetség volt.”

Méltóbb helyet nemigen lehetett volna találni az ünneplésre Madách Imre születésének százötvenedik évfordulóján, mint az ugyancsak ünnepi (száznyolcvanadik!) évadjánál tartó kolozsvári magyar színház színpadát.