Bernád Ágoston: Jókai – Élmény és fantázia

Jókai alkotói nagyságát épp az élmény és fantázia szerves, strukturális egységében s a nagykoncepciójú romantikus megfogalmazásában kell keresnünk. Jókai meglelte annak a módját, hogyan lehet a helyénvaló regényességet belevinni a jelenbe, a közelmúltba, a hétköznapokba.

Szekernyés János: Egy látogatás története

Fokozott érdeklődés előzte meg a színházi szezon megnyitását, Jókai temesvári látogatását. Bizottságot szerveznek Jókai ünnepélyes fogadtatásának előkészítésére, amelynek a polgármester, Telbisz Károly lett az elnöke. A prológus körül azonban kellemetlen bonyodalmak keletkeztek

Látó Anna: Ki ül a szemétládában?

Drámaírónak és rendezőnek ma a korszerű színházban mindent szabad. Shakespeare nem Shakespeare, a kor nem az ő kora, a történet nem az ő története, de az egész együtt jó alkalom egy bondi igazság kinyilatkoztatásához. Ami még csak nem is eredeti.

Czimbalmos László: Swift és a Mars holdjai

Izgalmas a kérdés: hogyan írhatott Swift 1726-ban a Mars két holdjáról? Azt is meg kell említeni, hogy ebben a században még csak nem is ő volt az egyedüli: Voltaire, a francia felvilágosodás legnagyobb hatású gondolkodója 1750-ben megjelent Filozófiai levelek című művében szintén ír a Mars két holdjáról.

N. Vasziljev, A. Govorov: Hol van a feldmarsall?

1943. február 2-án ért véget a sztálingrádi csata, a második világháború sorsdöntő eseménye. A szovjet hadsereg 91 ezer katonát és tisztet ejtett foglyul, köztük a 6. német hadsereg főparancsnokát, Friedrich von Paulus feldmarsallt. A kémelhárító szolgálat, az Abwehr, megkísérelte elrablását.

Farkas Árpád: Bokályban pálmafa

Mánia szélhámiát terem –, de vigaszként, jó, kiadós vigaszként állnak már falvak-szerte, iskolák, művelődési házak kis termeiben, ébren tartott faluközösségek erejével rendbe szedett régi kúriákban a múzeum-értékű kis helytörténeti kiállítások, a népesedő falusi értelmiség szenvedélyét és hozzáértését dicsérve.

Horváth Andor: Otthon – a Szalonban

Végigtekintek a termen; úgy érzem, egyetlen nagy könyvet látok, amelynek minden egyes szava, sora, részlete a többihez méretik, csakis azzal együtt lehet igaz, a teljességben. Olyan teljességben, amely szüntelen belső párbeszédben gazdagodva és rostálva immár évszázadok óta újrakezdődik és átiratik

Majtényi Erik: Egy és más

Az álmatag pillantású nő baloldalt Lujza ex-koronahercegnő, a kissé bambán rátarti férfi „André Giron nyelvtanár". Kiadta pedig a lapot, évszám nélkül, bizonyos Em. Graenert Amsterdamban. És aligha gondolt rá, hogy ezzel nekem föladja a leckét.